Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
HANÁK PÉTER: DEÁK ÉS A KIEGYEZÉS KÖZJOGI MEGALAPOZÁSA (A Pragmatica Sanctio újraértelmezése) - A Pragmatica Sanctio az 1861. évi feliratokban
ra jut: félre szoríttatik" — állapította meg jó szemmel Beksics. 40 Ennél több: a perszonálunió és általában a közjogi viszony tagadása, vagy a kérdés megkerülése, vagy csupán 1848-ból való levezetése a Pragmatica Sanctio mellőzésével — valószínűleg kompromittálta volna egy majdani kiegyezés lehetőségét. A Pragmatica Sanctio az 1861. évi feliratokban A Pragmatica Sanctio, mint Magyarország közjogi helyzetét szabályozó „alapszerződés", az 1861. évi országgyűlésen vált a vezető réteg politikai gondolkozásának és programjának szerves alkotóelemévé. A Deák által fogalmazott országgyűlési feliratok fő célja és funkciója az abszolút hatalom által engedélyezett alkotmány törvénytelenségének, használhatatlanságának és elfogadhatatlanságának bizonyítása volt. Ebben a funkcionális összefüggésben a rendi hagyományban gyökerező, de az 1848-as liberalizmus szellemében értelmezett alkotmányosság forrásául és bázisául szolgált. Deák, ha jócskán megkésve fejtette is ki, remek érzékkel ismerte fel, hogy ezt az értelmezést mindenekelőtt el kell határolni, szembe kell fordítani az októberi diplomában adott konzervatív és abszolutista értelmezéstől, és az uralkodót az alkotmányosság külszínétől megfosztva, a nyílt abszolutizmus megvallása — vagy az alkotmányos egyezkedés megkezdése alternatíva elé kell állítani. Az első felirat nyitányának vezérszólamává tehát a diploma éles, tételesen felsorolt bírálatát teszi. A diploma megfosztja Magyarországot alkotmányos jogaitól, nemcsak törvényeivel ellenkezik, „hanem egyenesen megtámadja magát a sanctio pragmaticát", amelynek alkotmányos értelme éppen az, hogy kétoldalú, a nemzet és az uralkodóház között kötött alapszerződés. Ebből először is az a szentencia következik, hogy „a sanctio pragmatica nem ismer királyi teljhatalmat a törvényhozás terén". „Felségedet, hacsak ismét absolut hatalommal uralkodni nem akar, a teljhatalmú törvényhozás nem illetheti. Felséged, mint magyar király, a sanctio pragmaticának értelmében... szentesített törvényeinknek semmi részét önhatalmával, s az országnak beleegyezése nélkül el nem törölheti; s valamint nem szükséges azon törvényeket fejedelmileg újra megerősíteni, mert azok már 1848-ban, királyi megerősítéssel szentesítettek." 41 A kölcsönös egyezkedés folytán kötött alapszerződés jelentősége abban áll —, s ez Deák második szentenciája •—, hogy szoros viszonosságot teremtett az alkotmányosság és a trónörökösödési jog között. „Az alkotmány sérthetetlen fenntartása a sanctio pragmaticának világosan kikötött föltétele a trónörökösödési jognak. E kettő egymással viszonyos: a fejedelem tehát, ha a sanctio pragmatica teljes értelmében kíván uralkodni, az alkotmány fenntartását más feltételhez nem kötheti, mint örökösödési jogának elismeréséhez, s életbe léptetéséhez, mit az ország, mely a sanctio pragmaticához szorosan ragaszkodik, 40 Beksics, Kemény, 261—262. o. 41 A két feliratból vett idézetek, sorrendben: Kónyi, II. 27., 241., 251. o.
