Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

HANÁK PÉTER: DEÁK ÉS A KIEGYEZÉS KÖZJOGI MEGALAPOZÁSA (A Pragmatica Sanctio újraértelmezése) - A Pragmatica Sanctio: — rendi egyezség

és a rendi privilégiumokat.

12 Űj motívum a dinasztia többi országaival és tartományaival való elválhatatlan együttes birtoklás elvének tételes kimondása s a külső veszély és belső viszály elleni védelmi unió említése volt. Az előbbit illetően a dinasztia és a rendek áláspontja megegyezett, az utóbbit a magyar és a horvát rendek szorgalmazták. Minthogy azonban a védelmi unió elsődlegesen anyagi támogatást értettek, sem az Örökös tartományok rendéi, sem az uralkodó nem kívánták a tartós, törvényesen kötelező rendezést. Az unió más értelmezését viszont a magyarországiak hárították el. Így az örökös tartományokkal való unió megállapítása csak az 1723. 1. tc. preambulumában mint óhaj szerepel, tételes kifejtésére és szabályozására seholsem került sor. Az unió kifejezés, amely a korabeli latinban egyesülést is, egyezséget is jelentett, később heves értelmezési viták tárgya lett. A kodifikátorok alkalmasint tartós állami együttélést értettek rajta, erre vall a királyi propozició kitétele: a „többi országainkkal és tartományainkkal való szomszédi s barátságos egyetértés és egyesség",

13 amelyet az uralkodó személyének azonossága fog össze, vagyis olyan viszony, amelyet utóbb perszonáluniónak neveztek. Itt azonban újólag hangsúlyoznunk kell: a Pragmatica Sanctiónak nevezett három cikkely nem a Monarchia államrendjét szabályozó „alaptörvény" volt, hanem törvény formájában rögzített rendi egyezség, amely elsősorban a dinasztikus, illetve a rendi jogok megerősítését és kiterjesztését tartalmazta. Minthogy azonban a dinasztia több ország és tartomány rendéivel kötött hasonló egyezséget, ezek között az elválhatatlanul és együttesen birtokolt országok és tartományok között is közös viszonyok létesültek, amelyeket az 1723. évi törvények mellékesen és homályosan, többféleképpen értelmezhetően említenek, de nem szabályoznak.

14 Volt tehát a magyar közjognak egy sarkalatos törvénye, amelynek egyes kifejezéseit és fogalmazását is, érdemi rendelkezését és érvényességét is többféleképpen lehetett magyarázni. És volt a forradalom utáni magyar vezető rétegnek egy csoportja, amely a Monarchiához fűződő viszonyt sem elszakítani, sem tartományi alávetettséggé degradálni nem kívánta, amely új egyezségre, kompromisszumra törekedett, de ehhez hiányzott a program s a közjogi bázis. A helyzet logikájában feküdt, hogy a Pragmatica Sanctiónak és a Deák-csoportnak előbb-utóbb össze kellett találkozniuk egymással. 12 A nőági örökösödés elfogadtatása hosszú és nehéz manőver volt. A „megdolgozásra" Csekey, 235—246., 256—264., az országgyűlés lefolyására 266—279. o. — A köznemesség eredeti álláspontját jól tükrözik Szluha Ferenc 1722 február—márciusi levelei Esterházy Imre püspökhöz. Szalay, 272., 276—277. o. 13 Salamoon, 139. o. 14 E sokértelműség adott rá lehetőséget, hogy az osztrák és a magyar közjogászok az 1860-as évektől kezdve a Monarchia fennállásának idején, sőt azon túl is, szakadatlan értelmezési vitákat folytatssanak. Itt most csak a legnevesebb osztrák munkákat említjük, Tezner, Friedrich: Die Wandlungen der österreichischer—ungarischen Reichsidee, ihr Inhalt und ihre politische Notwendigkeit. Wien, 1905. — Ugyanő, Ausgleichsrecht und Ausgleichspolitik. Wien, 1907. — Túrba, Gustav: Die Pragmatische Sanction mit besonderer Rücksicht auf die Lander der Stephanskrone. Wien, 1906. — Ugyanő: Die Grundlagen der Pragmatischen Sanktion. 1—2. k. Leipzig—Wien, 1911—1912. — Kitűnő bibliográfiát ad Csekey, 521—551. o.