Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
HANÁK PÉTER: DEÁK ÉS A KIEGYEZÉS KÖZJOGI MEGALAPOZÁSA (A Pragmatica Sanctio újraértelmezése) - A Pragmatica Sanctio és a polgári átalakulás reformprogramja
A Pragmatica Sanctio és a polgári átalakulás reformprogramja Az 1723. évi első három törvénycikk a 18. században nem játszott kiemelkedő szerepet. Koronázás alkalmával természetesen hivatkoztak rá, de annak tekintették, aminek alkotói szánták: a trónöröklést kiterjesztő és a magyar rendi önállóságot biztosító szerződésnek. Mária Terézia alatt a nőági örökösödés valóság, Magyarország helye a Monarchiában stabil és zavartalan volt, nem kellett az 1723. évi szerződést felidézni és értelmezni. A II. József abszolutizmusát elítélő 1790. évi országgyűlés is csupán annyit foglalt törvénybe, hogy ápnbár Magyarország s a vele elválaszthatatlanul és feloszthatatlanul birtokolandó örökös tartományok fejedelme közös, mindazonáltal Magyarország szabad, független, semmi más országnak vagy résznek alá nem vetett, hanem saját állami léttel (propria consistentia) és alkotmánnyal bír. 15 A 18. századi magyar törvényekben nem fordul elő a „Pragmatica Sanctio" elnevezés, hivatalos okiratban is ritkán. 16 A politikai vezető réteg nem így nevezte, és főképp: nem tekintette az alkotmányosság fundamentumát lerakó „alapszerződésnek". Fokozatosan megnőtt e rendi egyezség becse, közjogi és politikai értéke a 19.. század első felében, amikor a Habsburg államkomplexum és a magyar államrendszer polgári átalakításának vitái napirendre tűzték Magyarország monarchiái helyének újrameghatározását. Mi kölcsönözte ezt a különös értéktöbbletet az 1723. évi egyezségnek? Mindenekelőtt az, hogy a Pragmatica Sanctiot valamennyi fél, a dinasztia, az örökös tartományok és a magyar korona országai egyaránt elfogadták, valamennyiüket közös szállal kötötte össze. Értékes vonása volt az is, hogy viszonosságot tételezett a Habsburg-ház öröklési jogának kiterjesztése és Magyarország alkotmányos önállósága között. A liberális reformnemzedék haladó szellemben, az ország polgári alkotmányának és önállóságának kivívása érdekében értelmezte a rendi egyezséget. Már csak a későbbiekkel való összevetés kedvéért is érdemes Deák egy korai, 1835. évi állásfoglalását idéznünk. A Ferdinánd király címéről folyó vitában kifejtette, hogy a Pragmatica Sanctio első és közvetlen értelme szerint Magyarország törvényes királya egyszersmind Ausztria uralkodója is •— ebben mindenki egyetért. Vitába szállt azonban a királyi leiratnak az „indivisibiliter et inseparabiliter" birtoklás elvét illető magyarázatával. Ez elismerte ugyan Magyarország függetlenségét, mégis az országot az ausztriai császárság részének tekintette. Deák szerint a függetlenség kimondása nem elég, hiszen a birodalom egyik tartománya sem függ 13 Magyar Törvénytár, 1790—1835. évi törvények. Budapest, 1901. A „propria consistentia" kifejezés korabeli értelmére és dualizmus kori átértelmezésére Péter László történész nyújtott értékes felvilágosítást, amit ezúton köszönök meg. 16 Tény, hogy sem az 1723., sem az 1741. és az 1790. évi vonatkozó törvények nem használják a Pragmatica Sanctio elnevezést. A fogalmat azonban használták már az 1723. évi egyezséget megkötő kortársak is. A magyar rendek 1722. június 30-i javaslata hajlandóságot mutatott arra, hogy a tárgyalás alatt álló cikkeket mint „örök és változhatatlan, alap- és pragmatikus törvényt" becikkelyezzék. Csekey, 279, o. Deák 1861. június 4-i beszédében pedig kimutatta, hogy az országgyűlés 1790. október 5-i felirata szó szerint használta a Pragmatica Sanctio elnevezést. Kónyi, II. 96—97. o.
