Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
HANÁK PÉTER: DEÁK ÉS A KIEGYEZÉS KÖZJOGI MEGALAPOZÁSA (A Pragmatica Sanctio újraértelmezése) - A Pragmatica Sanctio: — rendi egyezség
Nem könnyű kiigazodni a diétái latinság stílusfolyondárjaival átszőtt körmondatokban, a feudális jogi gondolkodás útvesztőiben, amelyekben az érdemi mondanivaló a terjengős preambulum homályos magyarázatai mélyén rejtőzött. Még nehezebb e törvényeket egyértelműen interpretálni, és belőlük a Habsburg-birodalom többi részéhez, az örökös tartományokhoz való viszony közjogi rendezését kiolvasni. Annál kevésbé lehetséges ez, mert ilyen rendezésre 1722—1723-ban nem is került sor. A spanyol örökösödési háború, illetve a Rákóczi-szabadságharc utáni évtizedben a Habsburgok a sok részből álló, széttagolt birodalom összetartására, a Magyarországon visszahódított uralom konszolidálására, a magyar rendek pedig a szatmári békében kikötött jogok és kiváltságok, a helyreállított rendi alkotmányosság megőrzésére törekedtek. Az uralkodót, VI. (nálunk III.) Károlyt, aki a dinasztia egyedüli férfitagja volt, trónralépésétől nyugtalanította, foglalkoztatta az örökösödés újraszabályozása. Az 1713. április 19-én titkos tanácsosai előtt kihirdetett ünnepélyes házitörvény, a Pragmatica Sanctio, az örökösödést kiterjesztette a Habsburg-ház nőágára is és meghatározta a pontos örökösödési rendet. A nőági örökösödést elsőnek, megelőzve a házitörvényt, a horvát rendek rendek fogadták el 1712-ben, s ilyen érteimben instruálták a magyar országgyűlésre küldött követeiket. A horvát javaslatot megvizsgáló magyar főúri tanácsosok ugyancsak lehetségesnek tartották a dinasztia egyik nőtagjának megválasztását, de ezt többrendbeli feltételekhez és garanciákhoz kívánták kötni. Esterházy Pál nádor feliratában annak az óhajnak adott kifejezést, hogy a megválasztandó nőuralkodó Magyarországot az örökös tartományokkal „feloszthatatlanul és elválaszthatatlanul" birtokolja, velük „egyesség" — unió — létesüljön, s ők szerződésileg vállalják a Magyarország katonai védelmében való részesedést. A felirat ugyanakkor javasolja a Németországhoz tartozó örökös tartományokkal fennálló viszony tisztázását, nevezetesen Magyarország törvényhozási és kormányzati önállóságának újbóli garantálását. 9 A feloszthatatlan és elválaszthatatlan együttes birtoklás elve teljesen egybeesett az uralkodó céljaival, a női uralkodó egyszeri megválasztását azonban nyilván keveselte. Ezért 1712-ben nem erőltette az örökösödés újrarendezését, annál kevésbé, mert akkor még gyermektelen volt. így az országgyűlés csupán az 1687ben elfogadott fiági örökösödést erősítette meg, hozzájárult viszont a felerészben külföldiekből álló, állandó katonaság fenntartásához. 10 Az örökösödés rendezése azonban, Károlynak két lánya születvén, csakhamar sürgőssé, a rendezés fetételei pedig, a törökön aratott nagy győzelem és Magyarország egész területének felszabadítása folytán kedvezővé váltak. 11 A megnyerés és megfélemlítés változatos eszközeivel jól előkészített új országgyűlés 1722-ben „önként" felajánlotta az örökösödés nőági kiterjesztését, amiért az uralkodó hangsúlyozottan, három törvénycikkben ismételve garantálta az ország alkotmányos jogait, a saját törvényei szerinti külön kormányzást 9 Szalay, 269—272 .o. — Salamon, 86. o. — Az 1712. évi tárgyalásokra és a július 8-i nádori értekezletre Csekey, 226—231. o., a nádori felterjesztés szövege uo. 492— 496. o. 10 Lásd az 1715. évi 2., 3., 8. tc. Magyar Törvénytár, id. kötete. 11 Salamon, 110—111., 126—129. o. — Csekey, 234. o.
