Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

SARLÓS BÉLA: DEÁK POLITIKAI FELFOGASA ÉS AZ ORSZÁGBÍRÓI ÉRTEKEZLET

Az alválasztmány javaslata nem egyszerű jogi munkálat, hanem politikai támadás az abszolutizmus rendszere ellen, hangja több helyütt jóval élesebb, mint a Deák által készített 1861. évi két felirat tónusa. Valóságos vádirat ez, amely nem titkolja, hogy az abszolutizmus elleni támadás mellett már jóelőre biztosítani kívánja az összehívandó országgyűlés tanácskozási szabadságát. Ez az albizottsági javaslat több mint egy évszázad elteltével úgyszólván teljesen feledésbe merült; ismerkedjünk meg tehát legfontosabb részeivel, amelyek egyben a kiegyezéssel kapcsolatos Deák-i jogpolitika első részletes megnyilvánulásai. „Az 1852-ik évben hazánkba is behozott és eddig fennállott osztrák büntető-jogot továbbra még csak ideiglenesen sem lehet fenntartani, nemcsak azért, mert ezen büntetőjog a nemzet beleegyezése nélkül, sőt akaratjának ellenére hozatván be, az mint teljesen idegenszerű, a nemzet keserű ellenszenvének tárgya, s további fenntartása még inkább nevelné a kedélyek ingerültségét; — de azért sem, mert számos rendeletei, különösen azok, mik a politicai bűntettekre, s azokkal hasonnemű vétségekre vonatkoznak, absolut kormány alatti országok számára lévén alkotva, oly szélesen terjedők, oly kevéssé határozottak, hogy azok mellett, ha szigorúan megtartatnak, minden szabad tanácskozás politicai s közigazgatási tárgyak felett, lehetetlenné válik. Absolut kormány alatti országokban nincs az egyes polgárnak joga politicai kérdéseket feszegetni, s közigazgatási eljárásról a kormány nézetétől eltérő véleményt kérdezetlenül nyilvánítani, sőt ily tárgyakban még a szerény kérelmezés is gyakran tiltva van. Absolut kormány alatt, hallgatás a polgár szomorú kötelessége, — hallgatás mellett pedig még a szélesre terjesztett határozatlan törvény szigorát, s veszélyt hozható alkalmazását is kikerülheti. De alkotmányos országban a honpolgároknak nemcsak joguk, hanem kötelességük is a közdolgokhoz hozzá szólani, véleményüket a törvényhozás s közigazgatás tárgyai fölött szabadon nyilvánítani. Itt a hallgatás kötelességmulasztás, s azt, kinek szólani szabad és kell, hallgatásra kényszeríteni annyi, mint őt jogától megfosztani, sőt kötelességének teljesítését is reá nézve veszélyessé tenni. Mi lenne hazánkban a köztörvényhatósági, de különösen országgyűlési köztanácskozásokból, ha minden szólónak háta megett a közvádló állana, oly határozatlan s önkény szerint magyarázható, szélesen terjedő törvénnyel kezében, mely mellett minden őszinte szóért, minden melegebb nyilatkozatért vád alá lehetne vonni a szólót,sőt rögtön le is tartóztatni majd azon ürügy alatt, mintha előadása izgatás lett volna arra: hogy a fejedelem kormányzási jogában gátoltassék, vagy arra, hogy valamely rész az ausztriai császárság egységi álladalmi kapcsolatából vagy országai területéből — nem is erőszakkal —• elszakíttassék, majd azon ürügy alatt, hogy izgató szavai a német szövetség alkotmánya ellen voltak intézve, majd ismét azon ürügy alatt, hogy az álladalom közigazgatása elleni megvetésre s gyűlöletre ingerelni, vagy a bíróságoknak s közhatóságoknak intézkedései ellen buzdítani törekedett. Számos ilynemű rendelkezéseket tartalmaz az osztrák büntető törvény; ily törvények mellett pedig azon nehéz feladatokat, mik a legközelebbi országgyűlés teendőinek fő részét teszik, célszerűen megoldani, s egy részről a félelemnek, más részről a keserűségnek izgató hatásai között — komoly megfontolással, mely nélkül eredmény nem várható, — biztosan tanácskozni lehetlen.