Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

SARLÓS BÉLA: DEÁK POLITIKAI FELFOGASA ÉS AZ ORSZÁGBÍRÓI ÉRTEKEZLET

Nem célunk a féktelenség veszélyei ellen minden oltalomtól megfosztani az álladalmat; tudjuk, hogy szükséges e részben a büntető törvények szigorúsága; de legyenek a törvények oly világosak, hogy azokból az önkény vagy rossz akarat hurkot ne készíthessen az ártatlan polgárok nyakára, s az álladalom oltalmának ürügye alatt, ne használhassa azokat méltatlan eszközül politicai célok kivitelére. De a régi magyar büntetőjogot sem véljük célszerűen visszahozhotónak. Ezen büntetőjog nagy részt nem írott törvényeken, hanem inkább gyakorlaton alapult; és e gyakorlat némely lényeges dolgokra nézve, minő például a vádlottnak befogatása, a kezesség melletti szabadon bocsátás, s több e félék, nem is volt az országban egyforma. De a főnehézség, mely annak teljes visszaállítását gátolja, leginkább abban fekszik, hogy ama gyakorlat szerint, más volt a nemesek bűnvádi bírája, más a polgárnak, s ugyanazon bűntettére, s ugyanazon körülmények között, a nemes megidéztetett és szabad lábon védhette magát, midőn a nemnemes azonnal, — még rendes bűnvizsgálat előtt — is elzáratott, bilincsbe veretett, s végítélet előtt ki sem bocsátatott, sok helyütt még kezesség mellett sem, — a büntetések nemei közül olyanokat lehetett törvény szerint is alkalmazni nemnemeseknél, mik alól a nemesek ki valának véve. A nemes és szabadalmazott osztályhoz tartozó, minden ellene hozott terhes ítéletet fellebbezhetett, a nemnemestől pedig ezt, a törvény legtöbb esetben megtagadta. Most, midőn hazánk is kibontakozott az osztályok közötti különbségek káros kötelékeiből; — most, midőn törvény előtti teljes jogegyenlőséget követelhet minden honpolgár; a büntető törvénykezésben ily különbséget — habár ideiglenesen is — visszaállítani, ellenkeznék a nemzet közakaratával és oly visszalépés volna, melyet semmi tekintet nem javasolhat, sőt ki sem menthet. Mind ezeknél fogva tehát sem az eddig fennállott osztrák törvénynek, bár ideiglenes fenntartása, sem a régi büntetőjognak ideiglenes visszaállítása célszerű nem lévén, más módról kell gondoskodni a büntető-törvénykezésnek ideiglenes elrendezésére nézve. Mélyen érezte az ország már régebben a büntető-törvénykezés tetemes hiányait, s még 1790-ben, utóbb 1827-ben, végre 1840-ben országos bizottmányok lőnek törvény által kinevezve, s a büntető-törvénykönyv kidolgozásával megbízva. Az 1840-ik évi országgyűlés által kiküldött országos bizottmány be is végezte munkáját, s javaslatát az 1843/4-ki országgyűlésnek bemutatta. E javaslat az említett országgyűlésen felvétetvén, annak első része, mely a bűntettekről, s azok büntetéséről szól, az alsó táblán átvizsgálván, némely módosításokkal elfogadtatott, — második része, a büntető eljárás, esküdtszéki rendszer alapján újra dolgozva megállapíttatott, — a harmadik rész pedig, mely a börtön-rendszert foglalja magában, mind a két táblának egyetértésével Ö Felségének még azon országgyűlésről fel is terjesztetett. Ez azon büntető-törvénykönyv, melyet mi, addig is, míg az országgyűlés véglegesen intézkedik, ideiglenesen azonnal behozhatónak vélünk, és behozatni javaslunk, mind azért, mert annak a lehetőségig határozott rendeleteiben az álladalom és egyes polgárok közbiztonságát egyaránt védve, és a törvény előtti jogegyenlőséget szorosan megtartva látjuk; mind azért, mert azt, az or-