Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

SARLÓS BÉLA: DEÁK POLITIKAI FELFOGASA ÉS AZ ORSZÁGBÍRÓI ÉRTEKEZLET

ran baj nélkül létesíthető, az igazság kiszolgáltatásának körében minden rögtönzés felette nehéz, gyakran káros, néha veszélyes is. 1790-ben, midőn II. József császár absolut uralmának megszűntével a magyar alkotmány ismét visszaállíttatott, sokkal könnyebb volt a törvénykezés átalakításának eszközlése, mint jelen helyzetünkben. Akkor a 10 évi absolut uralom alatt változott ugyan a törvényszékek szervezete, de nem változott az anyagi jog, nem hozatott be idegen codex hazánkba, ítéltek a bíróságok a régi magyar törvény szerint; s midőn a rendszer megváltozott, csak a törvényszékeket és bíróságokat kellett a magyar törvény szerint megalakítani, s az anyagi törvények ugyanazok maradtak. Nem keletkeztek az absolut uralom alatt a magyar törvényektől eltérő alapon újabb jogviszonyok, s nem jöhetett kérdésbe, hogy egyik vagy másik jogesetet minő törvény szerint kell majd megítélni. De mennyire másképp állunk jelenleg a törvénykezés átalakításának kérdésére nézve. Az ősiségét, mely magánjogi törvényeink minden részein keresztül van szőve, még 1848-ban eltörölte elvben az országgyűlés. Azóta az elvben eltörlött ősiség tettleg és gyakorlatban is megszűnt. A magyar törvények helyett az osztrák törvénykönyv hozatott be hazánkba is, s a tíz év alatt új jogviszonyok keletkeztek, melyeket a hon polgárai kénytelenek voltak az új törvényekhez alkalmazni; régi jogalapok enyésztek el, új jogalapok támadtak, egy szóval: magánjogi viszonyaink honfitársaink között is, a külföld irányában is tetemesen megváltoztak. Mindezeket ignorálnunk, mellőznünk, vagy éppen fölforgatnunk nem lehet. Senki, a kinek jogról és igazságról határozott fogalma van, nem kételkedik azon, hogy midőn a magánjogi törvények változnak is, azon jogviszonyokat, melyek a megváltoztatott törvények alatt keletkeztek, ugyanazon törvények szerint kell megítélni, melyeknek oltalma alatt, melyeknek szabályai szerint létre jöttek. Azon végrendeletet például, melyet valaki az eddig fönnállott osztrák törvények szerint tett, azon szerződést, mit ugyanazon osztrák törvényhez volt kénytelen alkalmazni, nem lehetne most a magyar törvények alatt érvénytelennek nyilvánítani, csak azért, mert akár formában, akár lényegben eltérő a magyar törvénytől." — • — „A régi magyar magánjogi törvényeket teljesen, tökéletesen, egész terjedelmökben ismét visszaállítani nem tartom lehetőnek. Nem szólok a gyámságra, teljeskorúságra, s a hiteli kérdésekre vonatkozó törvényekről; csak egyet említek meg, mi pedig az előforduló esetek gyakoriságát és fontosságát tekintve, kitűnőleg figyelmet érdemel, s ez az örökösödés. Én azt állítom, hogy nekünk jelenleg tettleg behozható örökösödési magyar törvényünk nincsen. Régi örökösödési törvényeink általában az ősiségen alapultak, nemcsak a nemesi rendnél, hanem a polgároknál, s az egész népnél is. Még a világos örökösödési törvénynek, az 1836-dik évi 14. czikknek alapelve is az ősiség, különösen a 3., 4., 7., 8. §-ban. Az ősiség elvben 1848-ban már eltöröltetett, s ez által az örökösödési törvényekben oly hézag támadott, mely miatt a régi örökösödési törvények lehe-