Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

SZABAD GYÖRGY: DEÁK FERENC ÉS A REFORMKORI SZÉCHENYI–KOSSUTH-VITA

védnek lett volna megfelelő. Becsületes ugyan, de az nagyon is kérdéses, hogy elcsábíthatatlan-e. Az ellenvéleményt nem tűri. Túlértékeli önmagát, pedig Győrött és Zalaegerszegen nevelkedve, sajnos csak a megyeháza ablakából látja a világot. Majd Deák politikájára térve egyenesen mint ,.a szélsőséges demokratikus formák bevezetésének" feltételezett támogatóját bírálta. De kifogásolta Deák taktikáját is, amit nem kevés leegyszerűsítéssel ilyeténképpen jellemzett: „Sokat kell kérni, mert így legalább kapunk valamit." Csalódottsága amiatt, hogy nem tudta maga mellé állítani, sőt már-már az arra való hajlandósága, hogy Kossuth elleni vádjainak egy részét ellene fordítsa, tükröződött abban, hogy Deákot kiismerhetetlennek nevezte, aki hol „demokratának", hol „kiegyenlítőnek", „leginkább azonban mágnás-gyűlölőnek"

38 mutatja magát. Márpedig — példálódzott Széchenyi, kérdés, vajon beszélgetéseik során is, vagy pedig csak e cikk-vázlatot fogalmazva — sajátos irányzatot képez Magyarországon azoké, „akik jóval erősebben gyűlölik a mágnásokat, mint amennyire szeretik a hazát".

39 Nohit Deák aligha tudott ilyen minősítéséről, viszonyukban 1842 őszén, 1843 telén az elhidegülést a szembekerülés váltotta fel. Korántsem következménye volt ez csupán, hanem eddig kellő figyelemben nem részesült előzménye is Széchenyi 1842. november 27-i akadémiai beszédének, ennek a Széchenyi és a reformellenzék szakítását megpecsételő, a Kossuthtal folytatott vitát újralobbantó megnyilatkozásnak. 1842. október 14-én egy, a naplójában majd „első konferencia"-ként emlegetett beszélgetés zajlott le Széchenyi és Deák között. A napló tanúsága szerint Széchenyi szóba hozta politikai működésének alternatíváit: esetleg felhagy mindennel, vagy az ellenzékkel „evez együtt", vagy éppenséggel ellenük lép fel.

40 Két nappal később a Deákkal tartott „második konferenciáról" szólva magyarul jegyezte naplójába: „Azt hiszem, semmire sem megyünk." Majd mintegy indoklásul hozzátette: „ő is ujjhúzó . .. prókátor". Széchenyi szótárának megbélyegző fordulatai Wesselényi, Kossuth és a reformellenzék más vezetőinek nevei mellett most már a Deákéval is társultak a tragikus zaklatottságát oly híven tükröző naplóban. Egyébként a Deákkal folytatott, csalódást okozó beszélgetést közvetlenül követően kereste fel József főherceg nádort, és kérte „nyíltan" arra, biztosítson támogatást számára Bécsben.

41 Még az elkövetkező napokban is kereste azonban Deák társaságát, sőt egy kétórás beszélgetés után úgy ítélt, hogy az ellenzéki politikus talán „felfogott" valamit mondanivalójából, ha nem is tárta fel mindazt, ami „a szívén feküdt".

42 Másnap látott hozzá akadémiai beszéde megírásához. Alig néhány nap múlva újabb, háromórás beszélgetést folytatott Deákkal. Ezúttal nemcsak nézetkülönbségükről tett említést naplójában, hanem Deák álláspontjától minden „mélységet" megtagadva saját „kétségbeeséséről" is.

43 November 6-án leszögezte: „Reménytelen vagyok. Még Deákot sem" (ti. tudtam 38 Ezt a megállapítást a Széchenyi álláspontját általában védelmező Angyal Dávid (52) is indokoltnak találta a kiemelésre. 39 SzIVKL. I. 749—751. 40 1842. okt. 14-i nbj. SzIN. V. 637. 41 1842. okt. 16-1. nbj. Uo. V. 637. Vö. Viszota I. köt. CXIX. 42 1842. okt. 21-i, 23-i nbj. SzIN. V. 639, 640. 43 1842. okt. 24-i, okt. 27-i nbj. Uo. 641, 642.