Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

TAKÁCS PÉTER: DEÁK ÉS KÖLCSEY LIBERALIZMUSA

zebnek, amikor a nemesség már nem ura többé a politikának. Kölcsey, Kende Zsigmondhoz írott levelében elég határozottan fogalmazta meg ezt a célt. Inti őt és a szatmári nemességet, hogy a királyi előterjesztést „komolyan fontolják meg", s mindenekelőtt „az urbáriumra nézve" küldjenek „pótló utasítást". Hétszázezer nemes, és — 10 millió nemtelen! — érvel tömören — Ez figyelmet érdemel. Mi jobb? a hétszázezernek a milliomokkal ellenkeznie; vagy a maga jusait nem csonkító concessiók által azokat is a constitutió barátaivá tennie. .. még ideje van! — írja — még adhatunk, várván köszönetet; de megtörténhetik, hogy adni fogunk kénytelen, köszönet nélkül". Ugyanitt fejti ki saját elképzelését is a jobbágyoknak adandó kedvezményekről: „Én nagyon sokat nem kívánnék — írja —; de szeretném: 1. hogy mivel a sessióvételt a megye nagyon megszorította, pótlásul az incapacitás possessorum eltöröltetnék. Ez úgy is de facto nem áll már; minek álljon a törvényben? 2. Szeretném, ha gondolkoznátak róla, hogy nem kellene-e, a dolgokat úgy készíteni, hogy a nemtelenek a megyei kormányban idővel valami representatio után részt vehessenek?"

120 A baráti levél könyörgő hangja, jövőt féltő körültekintése történetfilozófiai megalapozottságú szónoklattá nemesül az országgyűlésen, amikor a nemességet figyelmeztetve, Dózsától vonultatja végig történelmünkön a parasztokat 1831-ig; megfogalmazva a szónoki kérdést: „ily esetekben mi a mód, mely által" a nemességet oltalmazhatja a kormány. ..? „Talán hóhérpallos és kötél?! Nyomorult eszközök! . . . ezek semmivé tehetnek . . . egyes életet; de itt nem egyes emberekről van szó: itt a szó azon halhatatlan, hódíthatatlan szellemrül van, mely századok óta, most lánggal lobogva, majd hamu alatt emésztődve ég; s ezt nem zabolázza meg félelem, nem győzi le hatalom; ezt csak megszelídíteni lehet. Nem egyébbel pedig, csak oly közös érdekkel, mely a társaság tagjait egyformán kösse a hazához; s ez érdek csupán két szó: szabadság és tulajdon!"

127 Szabadságot és birhatási jogot adni az adózóknak! Ez Deák Ferenc leghőbb vágya is. „Gondoskodni kell. .. a . . törvényhozásnak — mondja — oly törvényekről, melyek személyt, vagyont és a szorgalomnak gyümölcseit minden önkény ellen biztosítva, jusst adjanak a népnek, hogy fekvő tulajdont szerezhessen, és szabadságot adjanak a jobbágynak, hogy szabad alku mellett minden jobbágyi tartozásoktól örök szerződés által megválthassa magát; mert tulajdon és szabadság az iparkodásnak leghatalmasabb ösztönei, tulajdon és szabadság azon édes kötelékek, melyek a polgárt legszorosabban kötik hazájának sorsához."

128 Az ország gazdasági, társadalmi felemelkedése, a nemzeti függetlenség megkívánja, hogy szabadság és tulajdon egyformán kapcsoljon a nemzethez minden embert. „Szabadság és tulajdon" tehát a két fogalom, melybe mindketten sűrítik az „adózó nép" felemeléséért folytatott küzdelmük lényegét, amivel a nemzeti érdekek egyesítését óhajtják elérni. Felváltva és egymást támogatva küzdenek m Kölcsey Kende Zsigmondhoz, 1832. dec. 21. K.Ö.M. III. 461—2. 127 K.Ö.M. II. 161—2. 128 Kónyi, I. 276.