Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
SÁNDOR PÁL: DEÁK ÉS A JOBBÁGYKÉRDÉS AZ 1832–36. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉSEN - IV.Deák úrbéri politikájának elemzéséhez - Stratégia és harcmodor
törvényalkotástól. 118 Az 1835. évi május 20-i országos ülésen fejti ki Deák: a rendeket nem az a cél vezeti, hogy a „jobbágyoknak kiszabják azt, ami őket igazság, méltányosság és politicai fontos tekintetek szerint megilleti", hanem elsősorban, hogy „mennyi adassék a földesúrnak?" Ennél a kérdésnél derül ki, miként is értelmezi ő a legelő különleges beneficiumának fogalmát. Azt mondja: a 9 kérdőpontokból is kitűnik, hogy a legelő alapja az osztályozásnak, ahol tehát az olyan szűk, hogy egyedül csak a jobbágyok vonós marháinak szükségletét fedezi, ott a legelő egyedül csak a jobbágyokat illetheti, a földesúr pedig „közlegelőbüli részesítésére számot ne tartson." 119 Deák tehát — ellentótben a rendi törvényjavaslat szellemével — nem a földesúr, hanem ismét a jobbágy minimális érdekeit helyezi úrbéri politikájának előterébe. Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy nem barátja a radikális és a hirtelen előreugrásoknak. Éppen a legelőelkülönítés vitája során hangzanak el — a már említett 1833. évi augusztus 7-i országos ülésen — olyan javaslatok is, amelyek az elkülönítést kötelező erővel kívánják törvénybe foglalni. Deák akkor hallgatott. Később, az 1835. évi április 22—24-i kerületi üléseken már kimondja: nem „kívánna oly törvényt alkotni, mely ... egy pillanatban s egyszerre" — a helyi körülmények figyelembe vétele nélkül — kötelező elkülönítést írna elő. 120 A problémákat ugyanis mindig az adott objektív és a szubjektív tényezőket együttesen figyelembe vevő realitások érzékeny patikamérlegén méri fel. Az 1835. május 20-án tartott országos ülésen fejti ki: a legelőelkülc,nítés nagy hasznát „a nép, ki előtt nem áll még a gyakorlati példának hatalmas ösztöne, mindenütt egyszerre át nem látja ... mert annak minden hasznos oldalai mellett is csakugyan bajos lesz példának okáért a bácsi jobbágyot capacitálni, hogy reá nézve hasznosb azon nyolc hold legelő, melyet elkülönözéskor kap, mint volt a tizenhat hold, melyet.. . ekkorig használt volt." 121 A tudati tényezőket is mérlegelő megfontolásai magyarázzák, hogy — mint szintén jeleztük — az úriszék általános eltörlésére tett javaslatot sem pártolja. Pedig a követelés progresszív volta — tulajdonképpen a VIII. törvénytervezet sorsát is befolyásolva — kétségtelen. Csakhogy Deák — és még számos liberális haj118 O. T. IV. k. 20—21. 1. A törvényjavaslat eredeti szövege szerint ugyanis az ilyen helységekben csak ,„az előbbi szokás fog megtartatni, vagy az uraság és a jobbágyok közt szabad egyezésnek leend helye", ami a jobbágyokra nézve kevésbé előnyös. (Irományok I. k. 513. 1.) A későbbi változat szerint: a szűk határú legelővel bíró falvakban, még akkor is, ha a földesúrnak sem külső, sem pedig belső birtoka nincsen, a csekély legelő 1/10-ed része a földesurat mindenekelőtt megilleti. V. ö.: O. T. IV. k. 378. 1.) 119 Jegyzőkönyvek X. k. 300—302. 1. Deák javaslatát a május 21-i kerületi ülésen 30 szavazattal, 18 ellenében leszavazták. (V. ö. O. T. IV. k 443. 1.) 120 O. T. IV. k. 370—371. 1. 121 A rendi törvénytervezet szerint ugyanis a „bőséges" legelő esetében —, ha a legelő a határ 1/3 részénél nagyobb területet foglal el — továbbá, ha a legelő a határ 1/3 részénél ugyan nem nagyobb, de mind a földesúr, mind a jobbágy gazdálkodásához mégis „elegendő", a jó minőségű, sík, valamint a szántható, bár kevesebb nedvességet tartalmazó dombos földek esetében 1 egész telkes jobbágy, csupán 8 (1200 n-öles) hold legelőt kapna. Erre utal Deák a bácsi példával. (A legelőre vonatkozó mennyiségi és minőségi osztályozásra bővebben lásd: Irományok I. k. 277. 1.) Az ezzel kapcsolatos anomáliákra: Madocsányi példáját: O. T. IV. k. 371—372. 1. Szerinte, hogy mi az „elegendő", az mindig a helyi viszonyoktól függ, s ezért azt országos „definíció" mértékéve tenni nem lehet. Ezt az elvét képviseli Deák is.
