Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
SÁNDOR PÁL: DEÁK ÉS A JOBBÁGYKÉRDÉS AZ 1832–36. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉSEN - IV.Deák úrbéri politikájának elemzéséhez - Stratégia és harcmodor
lamú követtársa — szerint a helyzet erre a lépésre még koránt sem érett meg. Deák az adott szükséglet és a realitás általa lehetségesnek tartott, s e tényezőket mindig alaposan mérlegelő egyeztetéséből indul ki. 122 Ez magyarázza politikájának azt a vonását, hogy hangsúllyal az általa győzelemre segíthető és megvédhető reformokért küzd — látni fogjuk, milyen változatos eszközökkel — sem hogy a bizonytalan sikerért, kockáztassa ezek kiharcolását. Az elvben radikális törekvésekről máskor megint kimutatja azok gyakorlati fonákját, tényleges árnyoldalait is. Az 1833. évi július 23-i országos ülésen a telki haszonvétel adás-vételének kérdése ismét felvetődik. Ekkor több követ, mint Dubraviczky, Vásárhelyi, Dessewffy, főleg pedig Balogh és Beöthy a korlátlan adás-vételt pártolják. 123 Bezerédy és Klauzál már óvatosabb. Ök a ,,Status kötelességei közé" számítják az adás-vétel korlátozását, halványan utalva az adóalap védelmére. Ezzel a kérdésseel kapcsolatban mondja el Deák ismeretes m érveit arról, hogy „azon ország boldog, melyben legkevesebb a szegény és nem az, melyben legtöbb a gazdag". A kisebbség birtokfelhalmozási lehetőségével szemben, a többség elszegényedésének, birtoktalanná válásának korlátozását helyezi előtérbe, nem feledkezve meg a kisebbségre zúduló adóterhek fokozott nyomásáról. Ha ugyanis az adófizetés alapját képező telkeket a korlátlan adás-vétel útján „kevesb kezek közé szorítanók, a jobbágynak adott enyhítés „csökkenne" és „az adóviselés is terhesebbé válnék". Álláspontjának megerősítése végett közgazdasági érveket is említ. Hivatkozik az iparosodott Angliára, „hol temérdek gyár, a széles kereskedés ezer módot nyújt az élhetésre", mégis „millió emberek kenteiének alamisnából élni." Még inkább szaporodna a szegénység nálunk — mondja —, ahol „gyárak nincsenek, kereskedésünk silány", és ezért az iparilag fejletlen ország nem tudná a telkeitől megváló nincsteleneket kellő munkaalkalomhoz juttatni. 125 Ezt követően mondja a politikai álláspontjára 122 Deák politikájának karakterisztikus vonása, ahogy Tóth Lőrinc találóan írja: „a béke és a rend!, hol ez megszűnik, ő nincs többé helyén". Mindent elkövet, hogy e két körülmény meg ne szűnjék. Elméletben addig viszi el reformköveteléseit, ameddig csak lehet, de az életben, a gyakorlatban csak annyit kíván, amennyit — a mindenkori viszonyok közt — megnyerhet. (Magyar szónokok... 37. 1.) Tóth itt a reformpolitikus karakterét vázolja, amely karakter távol áll mindenféle forradalmi cselekvéstől. 123 O. T. I. k. 589—591. 1. 124 V. ö.: Ferenczi. I. k. 103—104. 1. 125 Jegyzőkönyvek II. k. 272. 1. Nagy Pál — ellenkező előjelű érveléssel — mondja: „Én a tehetős tímárokból, mészárosokból nem akarom egy új nemét formálni az aristrokratiának, mely ugyan megbirkózik a földesúrral, de maga nem lesz földmivelő. Sem egy másik veszedelmes nemét nem akarom teremteni a democratiának." (Jegyzőkönyvek II. k. 280. 1.) A telek maximum-minimum vitájáról, még sok — az adóalapot védő — érvek a jegyzőkönyvekben. Az eladhatás—vétel határait korlátozó törvénytervezetre lásd az I. tc. 11. paragrafusát. Eszerint: hogy számosabb teleknek kevés kézbe jutásából kár ne következzék, a legnagyobb mennyiség, mellyen felül ugyan azon egy vevőnek egy községben úrbéri telkeket szerezni nem szabad, oly módon állapíthatik meg: hogy azon helyekben, hol 40 egész úrbéri teleknél több nincsen, csak egy egész telket — hol 80 a jobbágytelkek száma, ott két telket, továbbá, ha 120-ra megy a telkek száma, ott három telket — végre amely helyeken 120-on felül akár hány a telkek száma, ott négy — nem több egész telket vehet ugyanazon egy személy." (Irományok. I. k. 264. 1. A törvényre: v. ö.: 1836. IV. tc. paragrafusait.)
