Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
SÁNDOR PÁL: DEÁK ÉS A JOBBÁGYKÉRDÉS AZ 1832–36. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉSEN - IV.Deák úrbéri politikájának elemzéséhez - Stratégia és harcmodor
jobbágyának, szint annyi adózást kapjon, mint aki 4 holdat sem kaphat — kívánják tehát ilyen helyütt a jobbágyi adózásokat leszállítani." 114 A gondolat tulajdonképpen a már mások által korábban is felvetett „benificium," vagy „konstitutivum" minősítésének elvét rejti magában. A personalis mindjárt, érzékenyen közbe is szól: „a legelő nem konstitutivum, hanem különleges beneficium, amelyet különösen a jobbágyi adózás tárgyává, vagy mértékévé tenni nem lehet" •— mondja. 115 Ekkor avatkozik a vitába Deák. 0 természetesen jól tudja, hogy a legelő ,,benificium."Nem is vett részt ennek korábbi vitatásában. Dokus gondolatát mégis úgy támogatja meg és fejleszti tovább, hogy a vitakérdést formálisan megkerüli és a lényeget emeli ki. Ennek alapján ad — megint a jobbágy minimális érdekeit szolgáló — szabatos javaslatot. Arra hivatkozik, hogy „igazságtalan," ha egy szűk határú, rossz talajú trencséni telek használata alapján annyit adózik a jobbágy, mint egy nagyobb és termékenyebb békésitől. „Ezt újabb igazságtalansággal tetéznők, ha a jobbágy legalább vonó marhájára szükséges legelővel el nem láttatnék." A „jó" alföldi telek „még új adományt kapna" — tudniillik a bővebb legelő által —, viszont a kisebb és legelőben szegényebb felföldi „rossz telek ismét semmit sem kapna," a 4 holdnyi minimum által. Ezután történik a hivatkozás Dokusra: a szokás fenntartása „a zempléni követ által említett eset szerint depopulatiora vezethetne. Másról kell tehát gondoskodni" — mondja. Javaslata így szól: a legelőelkülönítést intéző hivatalos küldöttség mérje fel a határt és „becsülje meg, mennyi marha kívántatik a jobbágytelek műveléséhez, az ehhez megkívántatott legelőt minden esetre ki kell adni, különben nincs más mód: le kell a praestatiokat szállítani." 11 " A Dokus-i kezdemény Deák által továbbfejlesztett programjának jegyei a következők: 1.: a jobbágy érdekeinek elsődleges védelme a telek műveléséhez szükséges állatszám alapulvételéhez kimért legelő feltétlen kiadásával; 2.: a „konstitutivum," vagy „beneficium" jogilag terméketlen vitájának taktikus elkerülése; 3. a vita mögött rejtőző gondolatnak a tényekre épített és humánus motívummal is erősített támogatása; 4. a gyakorlati megoldás módjának, amely a valódi szokáson alapult, megjelölése. A jobbágy alapvető érdekeinek védelme, a liberalizmus vezéreszméjének, az érdekegyesítés kivívása gondolatának, az úgynevezett „kqzjó" létrehozásának részeként, Deák úrbéri politikájának alapelve 117 Amikor később — 1834 végén, majd 1835 áprilisában ismét — a III. törvénytervezet 9. pontjánál az elkülönítés kérdését tárgyalják, mégpedig éppen a legelővel szűkösen ellátott helységek esetében, ő az, aki a leghatározottabban fejti ki korábbi felfogását: éppen a kevés legelővel bíró helységek „kívánják a legfőbb gondoskodást" a 114 U. o. 46. 1. 115 U. o. 46. 1. 116 U. o. 46. 1. 117 A ,„közjó" a nemzeti érdekegyesítés gondolata, amely Deák szavaival szólva, „a nemzet osztályai között minden kölcsönös bizodalom" megteremtését szolgálja. Ez „hazánk nagyságának emelésére, s a nemzeti szorgalom és erő kifejtésére vezérel", miközben az országot az európai művelődés áramkörébe is bekapcsolja. (O. T. III. k. 686—687. 1., IV. k. 47. 1.)
