Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

SÁNDOR PÁL: DEÁK ÉS A JOBBÁGYKÉRDÉS AZ 1832–36. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉSEN - IV.Deák úrbéri politikájának elemzéséhez - Stratégia és harcmodor

1. Ha sok az irtás és kevés a jobbágy, akkort az irtványok kiosztandó negyed részéből minimum 1, maximum 3 teleknyi adassék egy-egy jobbágynak. 2. Ha azonban az ilyenformán kiosztott irtványok kevésnek bizonyulnak, és „minden vállalni akaró lakosnak jobbágyhely nem jutna", akkor a földesúr a hiányt a fennmaradó irtványok további negyed részének kiosztásával pótolja. 3. Ha ez sem volna elég, s „többeknek zsellérségben kellene maradni", akkor minden zsellér — az országgyűlésen meghatározandó adózás mellett — 1 hold irtásszántót kapjon és „csak az maradjon a földesúré, ami ezen felül marad", vagy amit a korábbi rendezés alkalmával ténylegesen elvettek a jobbágytól.

107 Deák javaslata az „emberiesség" nevében hangzik el és nem csak a legprogresszívabb, mert nem a földesúr, hanem a jobbágy minimális érdekeinek védelméből indul ki, de a Czindery-féle javaslat legmódszeresebb és a legkonkrétabb továbbfejlesztése is. Tulajdonképpen telkesíteni akarja az irtványokat, s így messze túlmegy Czindery indítványán. Az alsótábla többsége azonban megmarad a Nitzky-féle formula mellett, amely később, még annyi vita és bonyodalom forrásává válik.

108 Hasonló politikai alapállás és taktikai modor figyelhető nála meg az előzetes kerületi üléseken is tizenkét ízben vitatott legelőfelosztás kérdésénél, amelynek országgyűlési vitájára először augusztus 7—lO.-e között kerül sor.

109 Több követ — köztük a tornai Andrássy, a barsi Balogh, a torontáli Gyertyánffy, a krassói Markovits — kötelező legelőelkülönítést akarnak. Deák meg sem szólal! Közben vetődik fel a legkritikusabb kérdés: milyen kulcs szerint történjék a közös legelő felosztása a földesúr és a jobbágy között? A legkülönbözőbb elképzelések és javaslatok ütköznek össze. A trencsényi Borsitzky, mint a legtöbben, a területi elv alkalmazásáért kardoskodik. „Legigazságosabbnak" azt látja, „hogy aminő arányban bír a földesuraság földet és rétet a határban, oly idomban osztassék fel a legelő."

110 Az esztergomi Andrássy az allodiumúrbéri földek egymáshoz viszonyított arányát akarja alapul venni.

111 Czindery pedig ,.a rét mennyiségét kívánja a legelő kulcsául felvétetni."

11

'

2 Mások megint, miként Nagy Pál is, elsősorban a legelő állatok számát tekintik a felosztás kulcsának.

113 A különböző szempontok ütközése és a szóözön csak fokozzák a zűrzavart. Az augusztus lO.-i folytatólagos ülésen a zempléni Dokus kezdi pedzeni: a kiosztható legelőrész 4—16 holdas minimum-maximum határai, az ország rendkívül különböző viszonyait tekintve, túl szűken vannak megszabva. Hiszen a déli, alföldi megyékben, ahol széles határú legelők terülnek el, a tervezett 16 holdas maximumnál többet bír az egész telkes jobbágy, viszont — mondja — „küldői igazságtalannak látják, hogy amely úr 16 hold legelőt ád 107 O. T. I. k. 620—622. 1. 1Uö Eszerint: „A telek utáni állományba bé nem számított, vagy eredetileg és egyedül a jobbágyok élelmére nem szánt minden irtásokat, a jobbágyok addig, míg azok a törvény útján vissza nem vétetnek, föld-, vagy haszonbér-fizetés mellett a földesúrral kötött, vagy kötendő szabad egyezés szerént fogják használni; mihelyt pedig azok vissza váltatnak, nyomban az uraság szabad rendelkezése alá jutnak." 1U9

A törvényjavaslat szövegére lásd: Irományok I. k. 276—277. 1. 110 O. T. II. k. 33. 1. 111 U. o. 112

1. m. 37. 1. 113 U. o. 35—36. 1.