Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
SÁNDOR PÁL: DEÁK ÉS A JOBBÁGYKÉRDÉS AZ 1832–36. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉSEN - I.A politikai előzmények - A reformeszme hajnalán
a kormány akaratának. 9 A rendek — a párizsi forradalom viharától félve — az ősi alkotmány falai mögé sáncolják el magukat. Sokkal inkább hajlandók a dinasztia iránti hűségükről tanúbizonyságot adni — Ferdinánd koronázási ceremóniája fényes ünnepségek közepette zajlik le —. semhogy a polgári reformok felé forduljanak és a „sarkalatos nemesi jussok" évszázados építményének kapuját akár csak résnyire is kitárják. A feudális társadalmi rend védelmének eltökélt szándéka: ez marad — 1830-ban is — az uralkodó politikai irány, amelynek platformján a rendi nacionalizmus ismét alkura lép az osztrák abszolutizmussal. 1(1 A reformeszme hajnalán Hajnal előtt van a legsötétebb. Az országgyűlés társadalmi reformokat mellőző, „speciális" jellege ugyanis nem egyedül a külpolitikai erőviszonyok fentebb, csak halvány vonásokkal jelzett alakulására vezethető vissza. A sérelmi politika iskoláján lassú léptekkel nevelkedő nemzedék alapvető politikai 9 Horváth Huszonöt év 221—248. 1. Uo. írja: „E gyűlésnek sajátos, speciális tárgyai voltak, melyeken túl menni senki sem akart... s ezek is még mindig a régi, sérelmi politika szellemében vétettek tanácskozásba." (Uo. 251. 1.) lü „A demokratia diadala Parisban mély aggodalommal tölte el nálunk is mind azokat, kik... ősi aristokratikus alkotmányunkat is, a nemesség minden kiváltságával, előjogaival együtt épségben óhajtják fentartani. Nem fog-e a demokratiai szelltni, mely minden felé oly sebesen terjed, hozzánk is elhatni? És ha csakugyan befészkelné magát, mi lesz a nemességgel? Meg fog-e állhatni a kiváltságos ősi alkotmány? Oly kérdések, melyek önként támadtak a párizsi hírek hallatára, s el nem fojtható aggodalmakat ébresztenek nemességünkben, mely a demokratától, bár most kevésbé iszonyú alakban ütötte fel fejét, mint a múlt szazad vegén, mindig remegett." — írja a nemesség hangulatát ábrázoló Horváth. (Huszonöt év 225. 1.) Ugyanerre a Nagy Pál-féle jellemző és ismert szólam az „aristokratiai" rendszer végromlásának veszélyéről. U. o. 226. 1. Ezt idézi Ballagi: 206. 1. Innen vette át Szekfü: Magyar Történet. Bp. 1936. V. k. 284. 1. Nagy Pál egyéniségéről és politikai gondolatvilágáról találó jellemzés olvasható a Csengery-féle Magyar szónokok... idézett munkában. Eszerint e férfiú a magyar rendi alkotmány rendszerét tekintve, mint konzervatív, „egyes ágazatait" illetően viszont, mint reformer állott a magyar politikai közéletben. 1825-ben még a konzervatívek tekintik reformernek, 1832-től — amikor az idők szelleme végleg túlhaladja az övét —, a reformellenzék oldaláról támadják és maradinak tekintik. 1832-oen is lényegében olyan eszmékkel jelent meg az országgyűlésen, mint amilyenekkei az 1807. éviről távozott. 3., 17—18 1.) Külsejéről, műveltségéről, szónoki képességéről és emberi tulajdonságairól Tóth Lőrinc írt megemlékezést. (Atheneum, 1874. 7. sz. 402—410. 1.) Az udvarral való kapcsolatairól idézett munkánkoan mar írtunk. (Lásd: A jobbágykérdés ... 88—89. 1.) A kormány ugyanis Nagy Pált megkörnyékezte, bizonyos politikai szolgálatok fejében kezére játázva a gróf Pálffy Ferenc-féle birtok jószágkormányzói tisztét. (M. O. L. tj. 49. cs. 7449. sz.) Erre vonatkozik Kölcsey megjegyzése, hogy Nagy P. „a kormány kenyerét emészti". (Minden munkái, VI. k. 242. 1.) Ezzel kapcsolatosak az országgyűlési ifjak Nagy Pált pellengérre állító gúny versei is. (Gúny szó az 1832—33. országgyűlésre. Hazánk. 1886. VI. k. 457. Thallóczy Lajos közlése.) A részleten: felderítésére, és Nagy Pálnak a bécsi kormánnyal való kapcsolatára: Barta István. Felsőbüki Nagy Pál és a bécsi kormány. Századok. 1963. 4. sz. 747— 779. I)
