Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
SÁNDOR PÁL: DEÁK ÉS A JOBBÁGYKÉRDÉS AZ 1832–36. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉSEN - I.A politikai előzmények - A reformeszme hajnalán
szemlélete és társadalmi magatartása is nagy szerepet játszik ebben. E nemzedék tagjai, kik közé a magyar nyelv régi harcosa Nagy Pál, a dacos rendi oppozíció egyik megszemélyesítője, az öreg Balogh János, a táblabíróvilág típusát reprezentáló idősb Pázmándy Dénes, a régi vágású és az ifjak által ,.öreg arisztokratának" hívott Deák Antal 11 tartoznak, még a rendi előítéletek rabjai, akiket — az általuk képviselt megyei nemességgel — még a feudális intézmények igézete tart vissza minden társadalmi újítástól. A rendi előítéletek „jupiteri gőgjé"-nek világában sem parasztot, sem polgárt emberszámba igazán nem vesznek. A vármegyében hangadó középnemesség még mindig azt nézi, miként él a mágnás; a községháza cégéreként ott áll a „kaloda" a benne kínlódó paraszttal, az udvaron pedig a deres és a törvényszoba falának „díszítése" a különböző kínzóeszközök gyűjteménye. 12 Az apákat váltó fiúk új nemzedékére vár a feladat, hogy felismerje: az idők szellemét immár nem lehet kalodába zárni. Ez a fiatal nemzedék, amelyben a kisvagyonú, vagy éppen vagyontalan ügyvédek csoportja mellett, egyes jobbmódú nemesek, és a gazdálkodás, az élet tapasztalatai nyomán a liberális eszmék iránt fogékonnyá váló gazdag pártfogók bővülő csoportjai gyülekeznek össze, nem is marad tétlen. A magyar politikai élet mezejére friss erővel kilépő fiatal újítók a régi és a konzervatív szellem útvesztőjében megrekedt operátumok liberális irányú átalakításáért kemény küzdelmet vívnak a megyékben. Az 1827 óta megújított és az 1829. év elejétől a megyékben ténylegesen megindított, majd a következő esztendő nyárközepén végetérő, a hazai gazdasági, igazságszolgáltatási, társadalmi, politikai élet átfogó reformját szolgáló bizottsági, ezen belül az egyes tárgyak (közgazdasági-jogügyi-úrbéri stb.) szerint elkülönülő albizottsági munkálatok széleskörű vitái során, az úrbéri reform eszméje is felerősödik. Igaz: megyénként 11 Nagy Páka lásd: Magyar szónokok... 3—18. lapokat. Antal és Ferenc egymástól eltérő poütikai nézeteire, a két testvér egymással folytatott tüzes szóváltásaira amelyek azonban az egymás iránt érzett szeretetüket és őszinte tiszteletüket sohasem bontolták nreg, vesd össze: Áldor 22., 28—29. lapokat. Továbbá: Ferenczi Zoltán máig is alapvető műi ét, amelyben a szerző úgy emlékezik meg AniaU'ó!, mint „a régi magyar táblabíró jellem"-ről, aki erősebb a jogok fenntartásában, mint az új eszmék és a haladás terén". (16., 75—76. 1.) 12 Bushach Péter: Egy viharos emberöltő (Korrajz.) Bpest. 1898. I—11. k. A leírtakra lásü különösen: I. k. 8—9. 1.; a köznemesi politikai gondolkodásra: 14. 1. és II. k. 32—33. lapokat. A táblabírák jellemzésére: II. k. 138. 1.; mindennapi életmódjukra: Gydrky Antal: Ötvennégy év Hont vármegye történetéből 1820-tól 1874-ig. Vácz. 1875. I. k. 119—122. 1. Ugyanerre vesd még össze: Stréter János: Visszaemlékezései. Budán, 1842. A szerző, aki 1828—32. között Nógrád megye második aljegyzője, az évtized fordulójának megyei nemesi politikai gondolkodásáról azt írja, hogy a korábbi évek „síri nyugal"-mát, amelyet „az elavult intézetek terjesztettek el", az ébredő liberális gondolatok ugyan már mozgásba hozzák, de úgy hogy a „nemesi kiváltságok" még „inkább sérelmetlenül lennének ... fentarcandók". 29. 1. A rendi szemlélet és politikai gondolkodás kiemelésére: Kosáry Domokos: Kossuth Lajos a reformkorban, Bp. 1946, 66—67. 1. és kk. A korszak legújabb összefoglalására v. ö. a Magyarország történet-ében (Bpest, 1971. évi 3. kiadás, szerk. Molnár Erik) „A liberális mozgalom előzményei" és a „Haladás és reakció a reformmozgalom első szakaszában" című alfejezeteket. Varga János tollából. (í. k. 438—446. 1. és 446—448. 1.)
