Béli József: Az 1945-ös földreform végrehajtása Zala megyében - Zalai Gyűjtemény 4. (Zalaegerszeg, 1977)
A felosztott birtokkal kapcsolatos viták
tette, hogy az illető a németekkel ment el, és birtokát eddigiek során hanyagul munkálta meg. Ugyancsak elkobozták Eitner Sándor salomvári lakos 45 holdját, mert nyilas képviselő volt. 107 Pölöskefőn a volt Csertán birtokot — 1230 kat. holdat — hárman örökölték. Pálffy László és Dénes megfellebbezte a Megyei Tanács határozatát, és 200—200 hold meghagyását kérte. Az igényüket elutasították, pedig Pálffy László a pacsai járás főszolgabírája volt, és hivatali tekintélyét is latba vetette. Később a nyolc holdas erdőt kérték vissza, amire lehetőséget adott a rendelet. Az is igaz, hogy az erdőterületnek megfelelő nagyságú rétet hajlandók átadni. Az eset nem egyedi. Az erdőért felajánlott cserebirtok azt bizonyítja, hogy 1945 után a földet megművelni cselédekkel nem lehetett a régi módon. Legfeljebb felesbérletre lehetett kiadni. Az erdő gondozása, állagának megtartása pedig kisebb ráfordítást igényelt. A földigénylő bizottságot is meg lehet érteni, mert erdőt egyéni juttatásba nem adhat, rétet viszont igen. Az ilyen cserét ezért a bizottságok könnyen elfogadják más községekben is. 108 Zalaszentmihályon dr. Mihályi Lajosné 350 holdas birtokát és házát vették igénybe, mert a tulajdonos Ausztriába menekült, és onnan nem tért vissza. A házat és a hozzá tartozó 600 D-öles telket a tulajdonos anyja kérte azon a címen, hogy az nem volt a birtok szerves része. Hosszú huzavona után az Országos Földhivatal 1950 januárjában elutasította a kérelmet. 109 Ugyancsak Zalaszentmihályon igénybe vették Schram Lajos birtokát a kastély és öt hold telek kivételével. Az így megmaradt öt holdat a népi szervek 1949-ben el akarták kobozni. Azzal indokolták, hogy a tulajdonos a földjét nem művelte, a kastélyt nem gondozta, illetve nem lakott benne, ,,... többszöri figyelmeztetés ellenére birtokba nem vette, és azokat nem hasznosította, és ennek ténye világosan kimutatta azt, hogy erre az ingatlanra igényt nem tart." 110 ' Zalaszentmihályon egyébként hét tulajdonos birtoka került teljes vagy részleges megváltás alá. A községi földigénylő bizottság 100—100 holdat hagyott vissza Musset Ferenc és Rieger Lászlóné birtokából. A felosztható föld így 611 hold volt. A birtokhoz tartozó legelőt és erdőt — 195, illetve 113 holdat — a község tulajdonába adták. Ezen juttatás ellen az állami erdőgazdaság tiltakozott. 111 A felosztandó föld, amit az egyes igényjogosultak között tudtak kiosztani mindössze 300 hold volt. A nagyszámú igénylőt így nehezen lehetett kielégíteni. A cselédek juttatása valamivel magasabb volt; az átlag elérte családonként az 5,3 holdat. A gazdaság volt intézője 10 holdat kapott. Ezek után a parasztoknak kiosztható föld nagyon kevésnek bizonyult, így a meghagyott Musset és Rieger birtokból 50—50 holdat még kértek. A tulajdonosok ezzel szemben a rendelet 14. §-ára hivatkozva 200—200 hold meghagyásáért harcoltak. A jogcím, amire hivatkoztak az volt, hogy a nagyapjuk bérlő volt, ő vette a földet. Apjuk és ők maguk pedig okleveles gazW7 MT határozata, 1945. július 2,8. ZFI. 70. cs. Németfalu. Zml. m Pálfly László és Dénes fellebbezése, NFI. lu. es. Pölöskefő. Zml. 109 OFT elutasító határozata, ZFI. 76. cs. Zalaszentmihály. zml. 11(1 Uo. schram Lajos biríokügye, 1949. október 19. Zml. Ill Erdőgazdaság tiltakozása, 1945. július 2G. NFI. 16. cs. Zalaszentbalázs. Zml.
