Béli József: Az 1945-ös földreform végrehajtása Zala megyében - Zalai Gyűjtemény 4. (Zalaegerszeg, 1977)
Gazdasági és társadalmi viszonyok a felszabadulás előtt
Direkttermő Nemes fajú Nem művelt, kivágott kataszteri hold összes Magyarország Dunántúl Régi Zala m. Mai Zala megye Somogy megye Vas megye Baranya megye 35 463 24 254 5 393 5 064 8 601 1 337 2 414 299 761 89 355 20 271 10 683 10 085 733 14 161 19 903 6 135 1 191 462 918 102 824 355 127 119 254 26 855 16 209 19 604 2 172 17 399 25 A fentiekből kitűnik, hogy a direkttermő szőlő döntő többségét Dunántúlon termelték. A megyék között terület szempontjából a második helyet Zala megye foglalja el. A szőlőterület 31,2%-án direkttermő fajtákat termesztettek. Bár értéktelen, szőlő és bor formájában nehezen értékesíthető fajtákról van szó, mégis a parlagon hagyott, illetve a kivágott szőlő terület kicsi volt. Érdemes összehasonlítani a régi Zala területén művelt szőlővel. A nemes fajták zömét ott termelték, a direkttermőkre mindössze 1 150 kat. hold jutott, mégis a parlagon maradt és kiirtott szőlőterület 62,5%-a a Veszprém megyéhez került részre esett. A direkttermőkhöz való ragaszkodás nagyobb volt. Magyarázatát elsősorban abban kell keresnünk, hogy a művelése és gondozása kevesebb szakértelmet és ráfordítást kívánt. A minőségre általában nem fordítottak gondot. Okát abban kereshetjük, hogy a direkttermőknek piaci lehetősége minimális, a bort legfeljebb a községen belül lehetett értékesíteni. A direkttermő szőlőfajtákból készített bor szociális és egészségi következményei beláthatatlan kárt okoztak. A társadalmi feszültség levezetésére alkalmas volt. A két háború közötti időben Zalában egy sajátos törekvést is tapasztalhatunk. A paraszti felemelkedés egyik mércéjének azt tartották, ha valaki szőlőt birtokolt, vagy szőlőt vett. Ha erre mód és lehetőség nem volt, akkor általában a zárt szőlőskertek közelében levő szántókon hasítottak ki egy darabot, és ültették be szőlővel. A szőlő vásárlásra különösen törekedtek a parasztok. Azt követte a pince, a présház felépítése. Az bármilyen szerény és szegényes volt, lekötötte a család gazdasági erejét és anyagi eszközeit, és gazdaságilag fontosabb területekről vonta el. A présház felszerelését: prést, darálót, hordókat, stb. szintén a paraszti gazdaság más felszerelésének rovására tudták beszerezni. Mint már említettük, Zalában a gazdaságok egyharmadának nem volt ekéje, ugyanakkor a szőlőműveléssel kapcsolatos borgazdasági gépek száma 43 343 darab volt az 1935-ös összeírás alapján. Ha a felszerelés minőségétől eltekintünk, akkor az ország ilyen jellegű eszközeinek 8,2° o-a Zalára esett, míg a szőlőterület az ország szőlő területének 4,5%-a volt. Tehát itt is egy sajátos elaprózódás folyamatát fedezhetjük fel. A mai zalainál jobb minőségű bort adó Baranya megyében (mecseki és villányi borvidék) az ország szőlő területének 5,3%-a, a borgazdasági felszerelésnek pedig kerek 8%-a volt. A gazdasági élet fontos eleme a pic. Az eladásra hozott és hozható áruk mennyisége, minősége és választékossága betekintést ad a termelés körül2 "' Magyarország mezőgazdaságának főbb üzemi adatai az 1935. évben.
