Béli József: Az 1945-ös földreform végrehajtása Zala megyében - Zalai Gyűjtemény 4. (Zalaegerszeg, 1977)
Gazdasági és társadalmi viszonyok a felszabadulás előtt
A paraszti munkát megkönnyítő, az okszerű gazdálkodást elősegítő gépek, amelyek kis és középparaszti birtokon is szükségesek voltak, Zala megyében igen kis mértékben találhatók. Közismert, hogy vető- és ültetőgép a munka megkönnyítése és meggyorsítása mellett kevesebb vetőmagot igényel, mint a kézi vetés illetve ültetés. Zala megyében minden 65,9 gazdaságra jutott egy vető- és ültetőgép. Vas megyében ugyanakkor 12,3 gazdaságra jutott egy. Vagy csak ilyen egyszerű gép, mint a kapáló gép — közismerten állati vontatású saraboló — 40,6 gazdaságra jutott egy, Vas megyében minden 20,7 gazdaságra, Baranyában pedig 4,4 gazdaságra. Eke is minden harmadik zalai gazdaságban volt. A mezőgazdaság felszereltségi állapota világosan tárja elénk, hogy Zala megyében a földművelés és állattenyésztés nehéz munkájában a puszta emberi erőnek volt a legnagyobb szerepe. Elmaradottsága a szomszédos megyékkel való összehasonlításkor igen feltűnő. Az előző táblázatból kitűnik az egyes járások közötti különbség. Megállapíthatjuk, hogy a felszerelés legmagasabb fokon állt mind a gazdaságok számához, a járás területéhez, mind pedig a szántóföld nagyságához a nagykanizsai járásban. Ugyancsak a megyei átlag fölé emelkedett a zalaszentgróti és a pacsai járás. A zalaegerszegi járásban levő felszerelés az első pillanatra valamivel jobb viszonyokat igazolna, viszont ha a szántóterülethez viszonyítjuk a felszerelést, már komolyabb az elmaradás. Igen gyenge volt a gépi és kézi felszerelés a lenti, novai és letenyei járásban. Ugyanezt mondhatjuk el Somogy megyétől átkerült községek felszereltségéről. A mezőgazdasági felszerelés hiányossága nemcsak a két háború közötti paraszti gazdálkodás nehézségeire utal, hanem a felszabadulást, a földreformot követő időkre is. A háború alatt még tovább romlott a gazdaságok felszereltsége, és ezzel kellett 1945 után az „örökáron" kapott földet is megművelni. A szétszórt településű Zala szétaprózott mezőgazdasága a szocializálás végrehajtásakor is komoly nehézségek előtt állt. Mindezeket figyelembevéve önként felvetődik az a kérdés is, hogy 1960 után a megfelelő támogatást megkapta-e Zala megye mezőgazdasága. Az állattartás, a szántóföldi művelés az erdőgazdálkodás mellett foglalkoznunk kell a szőlőműveléssel. A szőlőterület Zalában jelentős volt. 16 209 kat. holdon termeltek szőlőt. A szőlőművelés Zalában régi hagyományokkal rendelkezett. A régi Zala megye természeti viszonyai — különösen a Balaton felvidéken — a termesztésnek kiválóan megfeleltek. Az 1880-as évek végétől a megye jelenlegi területén a minőség jelentősen romlott, ami elsősorban a direkttermő fajták rohamos elterjedésével következett be. Az 1935-ös gazdasági összeírás ezt a szomszédos megyékkel, az országos és dunántúli adatokkal az alábbiakban fejezi ki:
