Béli József: Az 1945-ös földreform végrehajtása Zala megyében - Zalai Gyűjtemény 4. (Zalaegerszeg, 1977)

Községi elöljáróságok és egymás közötti vitáik - Erdőgazdasági igények

KÖZSÉGI ELÖLJÁRÓSÁGOK ÉS EGYMÁS KÖZÖTTI VITÁIK. ERDŐGAZDASÁGI IGÉNYEK A felszabadulást követő napokban, hetekben és hónapokban a régi elöljáróságok — bírók és esküdtek — egy része nem gyakorolta a közfunkciókat. A helyi hatalom letéteményesei a létrejött nemzeti bizottságok. A nemzeti bizottságok széles, demokratikus bázisra támaszkodhattak. Minden olyan erőt hivatottak voltak összefogni, amely az antifasiszta harcot vállalni tudta. A községekben a parasztság minden rétegére támaszkodhattak, kivéve azokat az elemeket, amelyek a fasiszta uralom idején a német és a nyilas fennhatóság támaszává váltak. Mindenesetre a községi elöljáróságoknál haladóbb, radikálisabb, demokratikusabb szervezetek voltak annak ellenére, hogy sok esetben a bizottságot két munkáspárt és a többi demokratikus párt küldöttei néhány tenni akaró emberrel összefogva — nem széles körű választás útján — hozták létre. Azon az egyszerű ténynél fogva is, hogy a falusi szegény emberek, a falu életéből kizárt, a pusztára, a majorba zárt cselédek is tagjai lehettek és lettek a nemzeti bizottságnak. A nemzeti bizottságok létüket egy olyan történelmi körülménynek köszönhették, mely a fasizmus és az azt támogató úri világ összeomlása után, a szovjet hadsereg felszabadító harca eredményeként jöhetett létre. A nemzeti bizottságok tagjai sorába került a volt elöljáróság egy-egy tagja, elsősorban azok. akik a német hatalmat nem szolgálták ki, akik a német kényszermunka-követeléseket, a német kiürítési parancsokat nem teljesítették, azokat szabotálták, a lakosság védelmét vállalták. A nemzeti bizottságok és a földigénylő bizottságok kapcsolata igen széles körű volt. A földigénylő bizottságok megalakításában kezdeményező szerepük volt. A falugyűlést a nemzeti bizottság hívta össze, javaslatot tett a földigénylő bizottság tagjaira. A nemzeti bizottságok 1945 közepétől kezdve pedig a földigénylő bizottságban beálló változásokat éberen figyelték. Ha kellett, az új földigénylő bizottságok megalakításával, vagy a régebbi bizottságok munkájának serkentésével segítettek. A nemzeti bizottságok és a földigénylő bizottságok közötti kapcsolathoz hozzátartozik az, hogy a földigénylő bizottságok radikálisabb erőt képviseltek. Ez azonban csak ott igaz, ahol a földigénylő bizottságban a legszegényebb emberek széles bázist alkotva tudták akaratukat, céljukat elfogadtatni és megvalósítani. Ebből ered viszont az, hogy nem ritka azon nemzeti bizottságok száma, amely radikálisabb elveket vall a földigénylő bizottságoknál.