Béli József: Az 1945-ös földreform végrehajtása Zala megyében - Zalai Gyűjtemény 4. (Zalaegerszeg, 1977)

Az igénybe vett birtokok gazdasági felszerelése

A népi szervek engedékenysége mögött azonban más rejlik. A tulajdonos a felszerelésekről nem akart lemondani. Erre utal az a megjegyzés, hogy a fel­szerelések nem képezték a feleség tulajdonát, hanem azokat a gazdatiszti fize­téséből 1943-ban vette. A Megyei Földhivatal végül 10 688/1948. sz. határozatában a kastélyt és a mezőgazdasági felszereléseket igénybe vette. A kastély lebontását engedélyezte, a gépeket pedig átadta a földművesszövetkezetnek. A volt tulajdonos az Or­szágos Földhivatalhoz fellebbezett a határozat ellen, de az a megyei döntést erősítette meg. 9 Ezen határozat végrehajtása során derült ki. hogy a felszerelések egy része a gazdag parasztok kezébe került, a Zalavármegye Mezőgazdasági Igazgatóságá­nak felügyelője ezért javaslatot tett az eszközök hasznosítására. Egy részét a már működő Türjei Gépállomásnak, a Zalaszántói Földművesszövetkezetnek és a Bagolasánc—Nagyfakos Földbérlő Szövetkezetnek juttatták. így követhetjük a felszerelések útját 1945-től az újat, a magasabb szintet jelentő gépállomásokig és termelőszövetkezeti csoportokig. A gazdasági eszközök pusztulásának mérvét jól tükrözi a pölöskefői Csertán birtokról készült kimutatás. Az épületek értékét Csertán Elek halála után 1938-as árszinten 270 870 — P-re becsülték. A gazdaság egyéb holt felszerelését pedig mindössze 500 pengő értékben vették fel. 10 Természetesen az a gazdaság, amely­nek épületei — mégha a kastélyt is beleszámítjuk, — negyed millió pengő ér­téket meghaladja, a gazdasági felszerelésben ennyire rosszul felszerelt nem lehetett. Ebből két dologra következtethetünk. A visszamaradt birtokrészeken a gazdasági eszközök nagyobb és jó állapotban levő része továbbra is a volt tulajdonos kezében maradt. Másrészt újra kitűnik, hogy a parasztok nem érde­keltek az ingóságok leltárbavételében. Az is igaz, hogy a háború alatti erőszakos vagy titkolt birtokbavételek egy részéről a földigénylő bizottságok sem tudtak. A volt nagybirtokok épületei, mint már említettük, nagy mértékben pusz­tultak. Elősegítette, hogy a volt tulajdonos nem tért vissza, másutt telepedett meg. Hozzájárult a nemtörődömség. Jelentős volt a rongálás és az ezt követő lopás is. Balatonmagyaródon Varga János és 17 társa a Fenyves pusztán levő épü­letek lebontására engedélyt kért. Indokul felhozták, hogy építkezni kívánnak, s ehhez anyagot csak így tudnak szerezni. Kérelmüket teljesítették. Megkapták a kért épület anyagát, sőt a Kápolna-pusztai épületekből még 15 ezer darab téglát. 11 A földigénylő bizottság Orosztonyban 1945. május 3-án 12 ökröt és 6 tehe­net osztott ki. Viszont a gazdasági eszközök szétosztására csak decemberben került sor. Hat jó, három rossz állapotban levő szekeret, öt boronát, öt jó és nyolc javításra szoruló ekét osztottak szét az újgazdák között. 12 Az állatállományból való részesedés sajátos módjával találkozhatunk Pako­don. A földigénylő bizottság több juttatottnak elismerté a jogát felszerelés és állat juttatásra. Teljesíteni azonban csak részben tudta. Ezért pédául Balogh » Megyei Földhivatal határozata. 1948. szeptember 16., október 30. és 1949. január i. ZFI. 76. cs. Zalabesenyő. Zml. W Csertán birtok leltára. NFI. 11. cs. Pölöskefő. Zml. 11 Varga János és társai kérelme. 1946. február 6. ZFI. 67. cs. 'Balatonmagyaród. Zml. о Gazdasági felszerelés kiosztása. 1945. december 20. ZFI. 14. cs. Orosztc-ny. Zml.

Next

/
Oldalképek
Tartalom