Béli József: Az 1945-ös földreform végrehajtása Zala megyében - Zalai Gyűjtemény 4. (Zalaegerszeg, 1977)

Gazdasági és társadalmi viszonyok a felszabadulás előtt

dasági, politikai, közigazgatási és kulturális fejlődés nemcsak minimális, hanem szinte lehetetlen volt. Még napjainkban is komoly akadályt jelent a gazdasági és kulturális fejlődésben az aprófalvas, szétszórt településrendszer. A felszabadulást megelőző évtizedekre és évszázadokra méginkább igaz ez a megállapítás. A haladás akadályai régebbi időkre visszakövetkeztethetek. „A mai megye területén 1785-ben 115 928, 1869-ben 165 532 fő élt. A növekedés üteme 42,8%, évi átlagban 5,0 ezrelék. Ugyanez idő alatt az ország mai területén élő lakosság száma 86.9%-kal, évi átlagban 10,2 ezrelékkel növekedett".

12 A lassúbb növekedés okát egyetlen fontos gazdasági ágazatban, a mezőgazdaságban kell keresnünk. Viszont Zala megye mezőgazdasága szerkezeti okok miatt is elmaradt az országos fejlődési ütemtől. Az elmaradást a megye fekvése éppen a reformkort követő időkben nem indokolja. Az osztrák örökös tartományokhoz közel fekszik. Talaja, éghajlata sem hátrányosabb a szomszédos megyéknél. A megye déli, délkeleti része domborzati viszonyokban közelebb áll Somogyhoz, az északi pedig rokonságot mutat Vas megyével (Göcsej, Hetes, Őrség). A vasútvonalak is viszonylag korán kiépültek. A múlt század 60-as éveiben már elkészült a Csáktornya—Nagykanizsa, a Nagykanizsa—Szombathely és a Nagykanizsa—Budapest vasútvonal. A birtokviszonyok alakulása azonban már döntő szerepet kapott a gazdasági élet alakulásában, amit a vizsgálódások alapján leszűrhettünk. A kedvezőtlen birtokviszonyok előnytelen településszerkezettel párosultak. Egy-egy község önálló közigazgatási egységet jelentett. A körjegyzőségek megszervezése ezt lényegesen nem befolyásolta. A körjegyzőség nem jelentett nagyobb közigazgatási egységet. A kapcsolat nem a községek között szilárdult meg, hanem a jegyző és a községek közötti viszonyt jelentette. Az eddigiekből is kitűnt, hogy Zalában számottevő városi fejlődés nem volt. Lakosságuk 1900-tól az alábbi fejlődést, növekedést mutatja. 1900. 1920. 1930. Zalaegerszeg 9 782 fő 13 239 13 072 Nagykanizsa 23 978 fő 30 037 30 879

,:i A két város lakossága 1941-ben a hozzácsatolt községekkel együtt alig haladta meg az 51 ezerét.

14 így érthető, hogy a felszabadulásig a városi lakosság nem érte el a népesség 20%-át. A gazdasági viszonyokból, a városi lakosság egy részének foglalkozásából (földművelők) ugyancsak az következik, hogy a megye községeivel lényeges és tartós piaci kapcsolat nem alakulhatott ki. Az 1949-es népszámlálás adatai szerint is a két város aktiv keresőinek és, eltartottjainak jelentős része — számszerint 11 996 személy — 26,8%-a mezőgazdaságból élt. Ha ugyanezt csak az aktiv keresőkre mutatjuk ki, akkor a mezőgazdasági aktiv keresők száma 6437, ami 30,8%-nak felel meg.

15 Ugyanakkor egyik városnak sem volt olyan ipara, amely a megye mezőgazdasági terményeire nagyobb igényt tartott volna. Nagykanizsa havi állatvásárai az 1930-as években legfelи.Simonffy Emil: A jobbágyfelszabadítás Zala megyében, Zalai Tükör I. 1974. 61. 1. 13 Az 1930. évi népszámlálás. Demográfiai adatok, вр. Ш2. 33—11. 1. 14 1970. évi népszámlálás 15. Zala megye adatai, 348. 1. 15 Uo. 19. 1.