Béli József: Az 1945-ös földreform végrehajtása Zala megyében - Zalai Gyűjtemény 4. (Zalaegerszeg, 1977)

Az igénybe vett birtokok gazdasági felszerelése

tudták megőrizni. Az állatok etetése, gondozása másképpen nem volt elképzelhető. Ez a tény mégis lehetőséget adott arra, hogy a nagybirtok ingóságaiból bizonyos felszerelések leltárba vétele ne törtnéjen meg, és a parasztok tulajdonában maradjon. A cselédek a személyre szóló kézi szerszámokat általában sajátjuknak tekintették, és természetesnek tartották, hogy azokat tovább használják. Így elvétve fordul elő, hogy fejszét, kapát, villát, kötelet stb. a leltárba felvettek volna. A földigénylő bizottságok 1945 tavaszán a megmaradt felszereléseket kiosztották a parasztok és cselédek között. Sok esetben a nagyobb szerszámokat, eszközöket a kis felszerelésekhez hasonlóan bírálták el (kocsi, eke, borona, hám, stb.). Ezért néhol leltárba sem kerültek. Abból indultak el, hogy nélkülük nem lehet földművelést végezni, akkor meg minek vegyék fel, hiszen az egész falu úgy is tudja, hogy honnan eredtek. Ebből a későbbiek során sok vita, panasz és súrlódás származott. A nagybirtok felszerelésének széthordását elősegítette, hogy a paraszti eszközök is súlyos kárt szenvedtek a háború alatt. Ezek egy része is üzemképtelen volt. így a nagybirtok felszereléséből származó alkatrészeket beépítették és tették használhatóvá. 1945 tavaszán nem ritka jelenség, hogy pl. német tábori kocsin paraszt szekérről származó kereket láthattunk, és fordítva is. Ki tudná felsorolni például azokat a lószerszámokat, amelyeket 1945 nyarán a zalai falvakban használtak. Magyar, orosz, bolgár, német stájer felszereléseket és azok keverékét lehetett látni. A felszabadulás utáni hónapokban lett ismertté például Zalában az egyes tehén járom. Néha úgy is használták, hogy a ló mellé fogták be a szarvasmarhát. A birtok élő és holt felszerelése igen fontos tényező volt 1945 nyarán. Ha a felszerelés ötven százalékos pusztulásával számolunk is, ez azt jelenti, hogy a föld optimális megművelésének lehetősége a felére csökkent (figyelembe véve, hogy a magyar mezőgazdaság háború előtti felszerelése nem tartozott az európai élvonalhoz). Ezért itt sokkal többről volt szó, mint egyszerűen a nagybirtok gazdasági felszerelésének kérdéséről. A parasztok önkényes foglalása, szerzése mögött azt a gazdasági helyzetet kell felismernünk, hogy 1945-ben a földet megművelni mennyiségben sokkal kevesebb, minőségben pedig erősen elhasznált eszközökkel és állatokkal kellett. A föld megművelésének extenzív lehetőségét kellett keresni 1945-ben. Ebben a legfontosabb szerepet a nyers emberi erő jelentette. A föld megművelése sok esetben és elsősorban az új gazdáknál kézi szerszámokra korlátozódott. Éppen ezért a szerszámok megszerzése a termelés alapfeltétele volt. Nem feledkezhetünk el arról, hogy a nagybirtok feloszásában falunként sok ember volt érdekelt. Még a zalai kis községekben sem ritka a 300—400 földigénylő, és néhol erős szelekció ellenére is 200—300 igényjogosult. Ha ezek az emeberek érdekeltek voltak a nagybirtok felosztásában, úgy érdekelteknek kellett lenniök a föld megművelésében is. Erre az érdekeltségre mindenki számított, ez a magyarázata annak, hogy 1945-ben egy kérdésben egységes a dolgozó parasztság. Ez pedig a föld megművelése. A kölcsönös segítés számos példáját ismerjük. Ebben szerepet játszott az is, hogy a kiosztott föld nem maradhatott megműveletlen. A földigénylő bizottságok mellett erre éberen figyeltek a községi