Béli József: Az 1945-ös földreform végrehajtása Zala megyében - Zalai Gyűjtemény 4. (Zalaegerszeg, 1977)
A felosztott birtokkal kapcsolatos viták
sem emelkedett fél hold fölé. Ugyanakkor a községi földigénylő bizottság a falu határában fekvő nem földművelő személyek birtokát, elsősorban a murakeresztúri tisztviselők földjeit (jegyző, orvos, volt közös hadsereg nyugalmazott tisztje) teljes igénybevételre javasolta. A három birtok együttesen alig haladta meg az 50 kat. holdat. A község földigénylő bizottsága Szepetnek határában fekvő gyóta-pusztai birtokból 600 holdat igényelt, amelyből végül 223 holdat megkapott, A juttatási átlag a szomszédos falvaknál magasabb volt, meghaladta a három holdat. A földigénylő bizottság 1948-ban kérelmet adott be közbirtokossági erdő létesítésére. A község határában levő gyurgyánci erdőből 34 holdat kaptak is. Ugyancsak bejelentették igényüket a Murakeresztúr határában levő 200 holdas apátsági erdőre. Nyilas birtok igénylésére Molnáriban azonban senki nem jelentkezett. A nyilasok megítélésének egy másik — korai — módjával ismerkedhetünk meg a csörnyeföldi bizottság irataiban. A bizottság megállapította, hogy akkor, amikor pár nyilas cselédnek juttatott ingatlant, egy kiküldött kommunista miniszteri biztos javaslatára tette, mert az kijelentette, hogy olyanokat, „akik semmiféle nagyobb tevékenységet ki nem fejtettek, valami kényszer miatt írattak be a pártba, nem akartuk és nem akarjuk eltávolítani magunKtól, ezért kaptak földet". 131 Ez azért lényeges, mert ugyanez a miniszteri megbízott más körülmények között élesen fellépett a nyilasok ellen. Pontosan ismerte és valósította meg a párt osztálypolitikáját. A cselédek magasabb juttatásáért harcolt, s ebben a küzdelemben mindenekelőtt a cselédet látta. Letenyén 1945 tavaszán három nyilas birtokát javasolta a bizottság elkobzásra. 1945. december 15-én a nyilasok vagyonelkobzásuk felfüggesztését kérték. Ezzel kapcsolatban a következőket írták: A „...községben háborús szerzeményű ingatlanok nincsenek, a volt nyilaskeresztes párt községbeli vezetői pedig legnagyobb részt vagyontalan emberek voltak. A pártban vezetőszerepet vitt és vagyonnal rendelkezők vagyonának elkobzása tekintetében pedig a bizottság a helyben működő pártok vezetőségével együttesen olyan álláspontra helyezkedik, hogy az elkobzást mellőzni kéri, mert a birtokösszeírási ív 2—4 tétele alatt felsoroltak a párttagság tényén kívül népellenes cselekményt nem követtek el, az 1/7 alatti belsőséget pedig családos voltára való tekintettel méltányosságból kéri a bizottság meghagyni." 132 A Megyei Tanács 1946. januárjában a birtokokat az elkobzás alól mentesítette. Kiskomáromban kilenc nyilas vezető, illetve rendvédelmi alakulat tagjának birtokát kobozta el a földigénylő bizottság, melynek területe 21 hold 999 П-ölt tett ki. J:i:i Ez a bizottág ugyanakkor a nyilasok igényét is elutasította. A helybeli bizottság döntését a megyei tanács határozatában jóváhagyta, jogerőre emelte. 1947-ben mégis az egykor elutasított nyilas szervező a Megyei Tanácshoz fordult, hogy az általa kishaszonbérben művelt 29 rend szőlőt és ennek megfelelő szélességű gyümölcsöst végleges juttatásként ítéljék 1:1 Csörnyeföldi KFB állásfoglalása. 1945. június 16. NFI. 20. cs. Muraszemenye. Zml. KFB kérelme. 1945. december 15. NFI. 9. cs. Letenye. Zml. ш Altalános felosztási tervezet. NFI. 8. cs. Kiskomárom. Zml.
