Béli József: Az 1945-ös földreform végrehajtása Zala megyében - Zalai Gyűjtemény 4. (Zalaegerszeg, 1977)

Gazdasági és társadalmi viszonyok a felszabadulás előtt

tották. Az ebbe a kategóriába tartozó birtokok egy csoportja szintén olyan földtulajdon részét alkotta, amelyet 1945-ben teljesen igénybe vettek. Az előzőekkel érzékeltetni kívántuk, hogy az alföldihez hasonló, de a földjén dolgozó gazdag parasztbirtokos Zalában elenyésző. Ezért az alföldihez hasonló vállalkozásokról sincs tudomásunk. Szélesebb körű paraszti bérlet sem tudott kialakulni. A régi feudális eredetű nagybirtok bérlői Zalában zömmel kereskedők, kisebb mértékben iparosok voltak. Jelentős részük nem is volt zalai. A 100 holdat meghaladó nagybérletek száma a megyében 48 volt, és az összes bérelt birtok 21 696 kataszteri hold. A legtöbb földet — 3 993 holdat — nagybérletre Batthyány Strattmann László adott. A kisbérletre adott föld már jóval kevesebb volt, mindössze 4 884 kateszteri hold. Ebből a lenti járásban 1 798 holdat, a letenyei járásban pedig 1 399 holdat adtak bérbe. Az említett két járás területére esett a kisbérletre adott föld 65,4" o-a, ami a sajátos domborzati viszonyokkal és művelési ágazattal szorosan összefüggött. Az Eszterházyak a megyében 4 599 holdat adtak bérbe, amiből a kisbérletre adott föld 2 660 hold volt. A parasztok földéhségét a kisbérletek még csak enyhíteni sem tudták. Még azokban a járásokban sem, ahol a nagybirtok viszonylag több földet adott bérbe. Kisbérleti művelésre a nagybirtok olyan részeket engedett át, amelyek központi majoroktól távol estek, így a gazdálkodás nem volt kifizetődő. Az Eszterházyak viszonylag magasabb számú kisbérlete se tévesszen meg bennünket, hiszen birtokuknak csupán 5° o-át érintette. Ennek a zömét az erdőkitermelés után pár évre szántóművelés alá fogott földek, kisebb részét pedig a birtokközpontoktól távolabb levő rét és szántó tette ki. A megyében gazdag parasztnak számító földművesek kis számuknál és szétszórtságuknál fogva nem lehettek a jó módú parasztok érdekeit képviselő paraszti — liberális eszmék hordozói. A gazdasági helyeztükből fakadóan a közigazgatásban lényeges szerepet nem játszottak. Egy részük a zalai kis falvakban ugyan virilista, de a szolgabíró előtt meghajló, behódoló, az úri világot mindig tisztelő paraszttá lett. A szétszórt, néhány száz embert számláló községekben a mindennapi betevőért keményen megdolgozó, öt holdon felüli birtokon gazdálkodó parasztok szervezettségéről sem beszélhetünk. A közigazgatásban az öt holdon felüli birtokos parasztok szerepe az elöljáróság és rajta keresztül a jegyző kiszolgálása volt. Ez a magyarázata annak, hogy az adminisztráció nyomása miatt az I. világháborút megelőző falusi önkormányzat gyér eredményeit sem tudták megtartani. A megye településszerkezete az ilyen viszonyok kialakulásának melegágya volt. Zalaegerszegen és Nagykanizsán kívül a megye két legnépesebb települése Letenye és Zalaszentgrót lakossága sem érte el az 5—5000-et. Ezeken kívül egy 3000 lakost számláló község volt még, a többi pedig ennél kisebb lélekszámú település. Nagykanizsát és Zalaegerszeget követő 13 legnépesebb község lakóinak a száma 1941-ben mindössze 36 554 fő volt. Ha figyelmen kívül hagyjuk a két város és a már említett 13 népesebb község lakosságát, akkor az egy községre jutó lakosok száma mindössze 647. Az ilyen falvakban a magántulajdonon alapuló társadalmi viszonyok között a gaz-