Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején - Zalai Gyűjtemény 3. (Zalaegerszeg, 1975.)
II. FEJEZET A ZALA MEGYEI LENGYEL KATONAI ÉS POLGÁRI MENEKÜLTTÁBOROK AZ 1939–41-es ÉVEKBEN - A zalai menekülttáborok 1941-ben
kezdetekor azonban minden jószándék ellenére számos problémával találkozhatott. 124 A menekültek közül többen különböző (családi, egészségügyi, munkavállalási) okokból más táborokba kérték áthelyezésüket. Az áthelyezési kérelmek érdemi elbírálása a B. M. IX. osztályának feladatkörébe tartozott, de az utazások (vasúti jegyek) költségeit a Magyar-Lengyei Menekültügyi Bizottság fedezte. 125 A források között igen sok magánszemélytől származó levél található, amelyekben egy-egy menekült eltartását helyezik kilátásba, vannak akik a hatóság előtt tett nyilatkozatban erkölcsi és politikai felelősséget is vállaltak a menekültekért. Az előbbiek szellemében került pl. Jan Raginis a hévízszentandrási polgári táborból Lestyánski József sajószentpéteri lakoshoz. 126 Számos példa volt arra, hogy egészségügyileg indokolt esetben a menekülteket kedvezőbb földrajzi fekvésű táborba helyezték. Az előbbiekre — többek között — a hévízszentandrási táborban találhatunk példát. Dr. Vetres István hévízszentandrási körorvos (aki egyben a lengyeleket is kezelte) a karmacsi körjegyzőhöz 1940. okt. 31-én írott levelében a következő javaslatot tette: „Visz (Weis?) Marian lengyel polgári menekültet a mai napon megvizsgáltam. A betegnél súlyos neurosist találtam: szívnyugtalanság, sírás stb. Elmondta, hogy mivel családját elveszítette ill. szétszóródott, lelkileg kínlódik. Nagy segítség lenne, ha oly helyre kerülhetne, ahol valakivel beszélni tudna. Emiatt javasoltam, hogy ha lehetséges Keszthelyre lenne áthelyezendő." 127 A keszthelyi üdülőtáborba 1940 nyarától 1941 őszéig az ország számos táborából érkeztek a pihenésre szoruló polgári menekültek. A betegek több hónapos betegszabadságot kaptak. Hévízen és Pesthidegkúton fürdőkúrára nyílott lehetőség, Mátraházán a tüdőbetegeket gyógyították. 128 A zalai menekülttáborok 1941-ben A különböző áthelyezési lehetőségek tudatában a Zala megyei polgári menekültek — elsősorban a kedvezőbb ellátás miatt — igyekeztek Keszthelyre, az Üdülő Tábor állományába kerülni. Később a nagyobb mozgásszabadság miatt az Üdülő Táborból az ún. „városi táborba" való átáramlás volt megfigyelhető. A MagyarLengyei Menekültügyi Bizottság Beteggondozási Csoportjának vezetője, Salamon Rátz Béláné a felemás helyzet megszüntetése érdekében Búzás Béla főszolgabíró segítségét kérte. „Megállapítottuk, hogy az utolsó hetekben sok olyan lengyel polgári menekült került a keszthelyi üdülőtáborba, kiket az a tény indított állítólagos 124 Stasierski 27 28 125 Vö.: ZML 1-80/1940., ZML 1-389/1940., ZML 1-1406/1940., ZML 2-3748/1941. 126 ZML 1 — 13414/1940. A m. kir. belügyminiszter levele a keszthelyi főszolgabírónak. 1940. nov. 27. 127 ZML 3-258/1942. 128 ZML 1 — 336/1940 (10025—1940). Dr. Pintér Viktor miniszteri titkár levele az érsekkétyi főjegyzőnek. 1940. nov 18.; Vö.: Stasierski, 28.; Antall, 41. Vö.: ZML 1-497/1940. A „Magyar— Lengyel Menekültügyi Bizottság — Obóz Leczniczy w Keszthely W^giersko—Polskiego Komitetu Opieki nad Uchodzcami" levele a keszthelyi Lengyel Tábor (magyar) parancsnokának. 1940. aug. 18., lásd még uo. A „Polski Kierownik Obózu — lengyel táborparancsnok'' levele Dr. Búzás Béla (főszolgabíró) táborparancsnoknak. 1940. aug. 20.; HL. H. M. 1942—21—21-6754-478081; Lásd még: ZML 3-2200/1942 szám alatt 1201/1942 (1756/1941 amb. sz.)., 1261/1942(14692/1941)., 1239/1942 (661., 221.) 1248/1942 (13370/1941). iratokat. OL B. M. 1941-1944-IX-15-4025-707. HL H. M. 1942-21-21-6754-478081. stb.
