Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején - Zalai Gyűjtemény 3. (Zalaegerszeg, 1975.)

II. FEJEZET A ZALA MEGYEI LENGYEL KATONAI ÉS POLGÁRI MENEKÜLTTÁBOROK AZ 1939–41-es ÉVEKBEN - A zalai menekülttáborok 1941-ben

(!) betegségük bejelentésére és Keszthelyre való áthelyezésüknek kérvényezésére, hogy Keszthelyen a menekültek a (napi) 20 filléres zsold mellett még külön napi 20 fillér fűtési pótdíjat kapnak. Ezek a menekültek az üdülőtáborban való néhány napos tartózkodás után kérték és el is érték a városi táborba való áthelyezésüket. Ezáltal rendkívül sok hely üresedett meg az üdülőtáborban, amely körülmény a gazdaságosság szempontjából igen kényes helyzetbe juttatja Bizottságunkat és veszélyezteti az üdülőtábornak az igazán betegek érdekében való fenntartását. Ezért nagyon kérjük a Tek. Főszolgabíró Urat, hogy a jövőben az üdülőtáborból való kihelyezéseket csak az üdülőtábor lengyel parancsnokával, Voepel úrral folytatott megbeszélés után méltóztassék engedélyezni, és ha Voepel úr javasolná a kihelyezést, akkor is csak az illető menekültet Zalaszántóra vagy más kisebb táborba, de nem a keszthelyi városi táborba vagy Hévízre kihelyezni..."

129 A katonai táborokból 1940 végén — 1941 elején egyre több menekültet helyeztek a Zala megyei polgári táborokba. 1941 márciusában Jan áliwa, Tadeusz Cechowski, dr. Rudolf Wirth Sominski, Wojciech Muszynski, Jan Buntzler, Marian Ochman, Piotr Burnat menekülteket a gánti katonai büntetőtáborból Pintér miniszteri titkár utasítására a zalaszántói lengyel polgári menekülttáborban helyezték el.

130 A Magyar-Lengyei Menekültügyi Bizottság a B. M. Menekültügyi Hivatalától kapott szóbeli (!) utasításra az alsózsidi és felsőzsidi polgári táborokba irányított menekülteket. A különböző okokból történő áthelyezések között voltak olyan személyek is, akik politikai okokból kerültek más táborokba. A B. M. IX. osztály szigorúan bizalmas levélben értesítette dr. Búzás főszolgabírót, hogy a „m. Kir. Honvédelmi miniszter úr Fiserowa Zsuzsanna lengyel őrnagy feleségét Kiskunlacházáról, a katonai ellátásból polgári ellátásba Hévízszentandrásra helyezte át. A nevezett áthelyezése azért vált szükségessé, mert a lengyel internáltak szökésének előkészítésében tette gyanússá magát.... nevezettre a hévízszentandrási lengyel polgári menekülttábor parancsnokának figyelmét hívja fel, s amennyiben nevezett viselkedése ismét gyanússá válik, úgy azt jelen rendeletemre való hivatkozással haladéktalanul jelentse... "

131 A magyarországi lengyel menekültek létszáma az evakuáció folytán lényegesen módosult. A lengyel polgári menekültek létszámváltozásának megfelelően több kislétszámú tábor megszüntetését helyezték kilátásba. A hévízszentandrási tábort 1941 május elsejei hatállyal valóban átszervezés miatt kellett megszüntetni. A szomszédos Somogy megyében is számos tábort megszüntettek. A menekültek zömét Zala megyébe helyezték. Az 1941. május 2-án feloszlatott balatonbogiári lengyel polgári tábor állományából 45 személyt május 2-án a B. boglárról 11,20-órakor induló vonattal Keszthelyre irányítottak.

132 A keszthelyi járás területén élő lengyelek létszáma 1941 tavaszától az áthelyezések nyomán egyes hónapokban növekedett, más időszakokban pedig — átmenetileg — csökkent. A Jugoszlávia megtámadásában résztvevő magyar csapatok a Jugoszláviába szökött, de továbbutazni nem tudó lengyelek közül többeket a magyarországi menekülttáborokba kísértettek vissza. A Déli Hadsereg Katonai Közigazgatási Csoportjának 7885 sz. távmondata szerint a szabadkai 108 sz. mozgó, gyűjtő és elosztó táborban összegyűjtött Moses Apperl, Simon Barber, Sina Bucher, Ábrahám Chajko, Erik Elsuer, Ignacy Feiner, Jzak Feigenblatt, Zidor Grün, Eljukin Gross, Sámuel Gutherz, Elimekl Geldzachler, Henrik Glaser, Leopold Jakubowski, Leon Mas129 ZML 1-479/1940. 1941. jan. 23. 130 ZML 2-914/1941 3904/men.—1941. 131 ZML 2-712/1941 5204/men-1941. Vö.: ZML 2-758/1941 6578/men-1941. 132 ZML 2—764/1941. A balatonbogiári jegyző telefonértesítése 1941. május 2. 9 óra 40 perc.