Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején - Zalai Gyűjtemény 3. (Zalaegerszeg, 1975.)

II. FEJEZET A ZALA MEGYEI LENGYEL KATONAI ÉS POLGÁRI MENEKÜLTTÁBOROK AZ 1939–41-es ÉVEKBEN - Új lengyel polgári menekülttáborok Zala megyében 1940. nyarán és őszén

jó személyi kapcsolatban állt Antall Józseffel) javasolta a tábor „visszaköltözését" Nagykanizsára. Ezzel magyarázható, hogy Dr. Antall másfél hónappal később a H. M. hozzájárulását kérte a nagykanizsai lengyel tábor ismételt felállításához. Az ügy fontosságára való tekintettel érdemes idézni Antall indoklását: „Tekintettel arra, hogy a nagykanizsai lengyel polgári menekülttábor megszüntetését előidéző okok a változott körülmények folytán nagyrészt megszűntek... a menekülttábor felállítása nem lenne-e lehetséges? Ugyanis Nagykanizsán 200 lengyel befogadására megfelelő tábor áll rendelkezésemre és ennek igénybevételét takarékossági szempontok indokolják"

49 A tábor ismételt felállítására nem került sor, a nagykanizsai lengyelek más zalai táborokba (Zalaszántó, Tapolca) kerültek. Új lengyel polgári menekülttáborok Zala megyében 1940. nyarán és őszén A lengyel katonai és polgári menekültek létszámában 1940 tavaszán-nyarán lényeges változás történt. Az evakuáció miatti létszámcsökkenés következtében néhány tábor további fenntartása indokolatlanná vált. A szombathelyi III. hadtestparancsnokság területén levő gyűjtőtáborokban — egy május 22-i jelentés szerint — a „.. .lengyelmenekültek létszáma rövid időn belül 3000 főre csökken". A menekültek gyors létszámcsökkenésére való tekintettel a III. hadtestparancsnok úgy tervezte, hogy „.. .a jövőben csak a nagykanizsai gyűjtőtábor mint tiszti tábor, a sárvári ... mint legénységi tábor, a Bük-i gyűjtőtábor pedig mint elkülönítő (büntető) tábor tartassák fenn."

50 A Zala megyei lengyel menekültek száma 1940 első felében egyrészt csökkent, másrészt átmenetileg növekedett. A létszám tényleges csökkenése (1940-ben) nem következett be, mert a székesfehérvári II. hadtest területén, Párkányban és Komáromban elhelyezett lengyel tiszteket (Eger helyett) Nagykanizsára irányították.

51 1940 nyarán a záhonyi lengyel polgári menekülttábort Keszthelyre helyezték át.

52 Ezzel Zala megyében kezdetét vette az új polgári (később katonai) menekülttáborok létesítésének folyamata.

53 A B. M. IX. osztály vezetőjének Dr. Antall Józsefnek az elgondolása szerint a lengyelek elhelyezésére elsősorban (a földrajzi fekvés miatt) Somogy és Zala megye jöhetett számításba. Antall 1940. június 30-án telefonon utasította a keszthelyi járás főszolgabíróját, hogy készítse elő a járásba érkező lengyel menekültek fogadását és elszállásolását. Búzás Béla főszolgabíró két nappal később július 1-én tájékoztatta a keszthelyi járás valamennyi jegyzőjét a lengyel menekültekkel szemben alkalmazandó bánásmódról, az ellátási díjak összegéről stb. „A keszthelyi járás területén cirka 300-400 lengyel polgári menekült (jobbára magasabb állásúak, főispánok, alispánok, főszol49 Uo. Dr. Antall Józsefnek a B. M. IX. osztályvezetőjének levele a honvédelmi miniszterhez (21. osztályhoz) 1941. máj. 19. 50 HL. H. M. 1940. Eln. 21-21-3556-26653. 51 HL. H. M. 1940. Eln. 21-21-3555-22530. 52 ZML. 1-75/1940. 53 Vö.: SVIL Főispáni iratok 713—9/1940. A csurgói járás főszolgabírójának 1700/1940. sz. jelentése. 1940. jún. 24. A Zala msgysi lengyel menekülttáborok létesítésével egyidőben számos Somogy megyei (és más megyebeli) polgári és katonai tábort magszüntettek. 1940 júniusában pl. feloszlatták a Csurgó, Berzence, Somogyudvarhely, Gyékényes községben levő táborokat.