Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején - Zalai Gyűjtemény 3. (Zalaegerszeg, 1975.)

II. FEJEZET A ZALA MEGYEI LENGYEL KATONAI ÉS POLGÁRI MENEKÜLTTÁBOROK AZ 1939–41-es ÉVEKBEN - Új lengyel polgári menekülttáborok Zala megyében 1940. nyarán és őszén

gabírók, egyet.(emi) tanárok stb) helyezendő el úgy, hogy egy szobába 4-5 egyén kerülne. Ott ahol hadiüzem van, lengyelek abban a községben nem helyezhetők el. A napi ellátásért tavasztól őszig 1 P. 80 f., télen 2,50 P-t fizet az állam fejenként. Ebben a lakás, étkezés és ágyneműhasználat (is) benne foglaltatik. A jegyzők, vagy megbízottjuk gyakorolja a felügyeletet, létszámigazolást s ezért az illető mérsékelt díjazásban részesül. E(zek a) lengyelek munkára nem használhatók fel. A menekültek lehetőleg tiszta lakásba, ahol tűrhetően főznek, helyezendők el... Külön is figyelmeztetem a címet, hogy a menekültek minél nagyobb számbani elhelyezéséhez fontos honvédelmi érdek fűződik s ezért a legmesszebbmenőén propagálja."

54 A főszolgabíró felhívta a jegyzők figyelmét, hogy postafordultával jelentsék, hogy számszerint hány menekült elszállásolását tudják biztosítani. A jegyzők, jelentéseiből tudjuk, hogy a keszthelyi járásban 1940 nyarán komoly nehézséget jelentett a polgári menekültek elhelyezése. Keszthely nagyközség vezetőjegyzője jelentésében úgy vélte, hogy „. ..a rendeletben

55 közölt ellátási díj ellenében Keszthely nagyközségben — tekintve a község városi jellegét — lengyel menekülteket elhelyezni nem lehet."

56 A balatongyöröki jegyző jelentése is nemleges volt. Amint várható volt ebben az esetben is az ellátási díj összegét kifogásolták, de ebben az esetben más szempontok is közrejátszottak: a balatongyöröki „.. .lakások nem fűthetők, a háztulajdonosoknak tűzifa, valamint megfelelő ágynemű és edények rendelkezésre nem állnak, így még magasabb összegért sem vállalják (a) családok elhelyezését.

57 Az alsópáhoki körjegyző jelentése szerint ,,.. .a lengyel polgári menekültek elhelyezésére és ellátására megfelelő férőhely és az ellátás nehézségei (!) miatt nem jelentkezett senki."

58 A gyenesdiási körjegyző valamivel bővebben, de lényegében a fentieket ismételte meg. A B. M. rendelet szellemében valóban nehézségekbe ütközött a lengyelek elszállásolása. A gyenesdiási körjegyző rezignáltán állapította meg, hogy a rendeletben előírt „.. .térítmény ellenében sem Gyenesdiás, sem pedig Vonyarc—Vashegy községben nem tudok elhelyezni lengyel polgári menekülteket. A rendeletben említett 1 P. 80 fillér, illetőleg 2. P 50 fillér napi ellátási költség előirányzat a jelenlegi árakat (!) figyelembe véve még a puszta lakás biztosítására is alig volna elegendő."

59 Cserszegtomaj község jegyzője is „minden eredmény nélkül" próbálkozott a menekültek elhelyezésével. A jegyzők jelentéseiből következtetni lehet a Keszthely környéki falvak lakosságának anyagi helyzetére is. Cserszegtomaj községben — a jegyzői jelentés szerint — a „.. .lakosság annyira túlzsúfoltan lakik, hogy férőhelye magának is kevés, ahol pedig a férőhely miatt elhelyezhető volna, ott vagy főzni alig tudnak, tehát az elhelyezésre nem alkalmas és legfőképpen pedig a kilátásba helyezett napi 1. P 80. f. ellenében senki sem vállalja, mert az általános nyári magas piaczi árak mellett ezért az összegért a kívánt ellátást Keszthelyen és környékén biztosítani nem lehet..."

60 A hévízszentandrási körjegyző is kihirdette a menekültek elhelyezésének a lehető54 ZML. 1—4263/1940. A keszthelyi járás főszolgabírójának utasítása a járás valamennyi jegyzőjének. 1940. júl. 1. 55 A B. M. IX. osztályának 4263/1940 sz. rendeletéről van szó. 56 ZML. 1—4263/1940 (7.104—1940). Keszthely nagyközség vezetőjegyzőjének jelentése a főszolgabírónak. 1940. júl. 2. 57 ZML. 1-4263/1940 (981-1940). 58 ZML. 1—4263/1940 (1270—1940) Az alsópáhoki körjegyző jelentése a főszolgabírónak. 1940. júl. 2. 59 ZML. 1—4262/1940. Gyenesdiás község körjegyzőjének jelentése a főszolgabírónak. 1940. júl. 3 60 ZML. 1—4263 (1172—1940). Cserszegtomaj község jegyzőjének jelentése a főszolgabírónak. 1940. júl. 3.