Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején - Zalai Gyűjtemény 3. (Zalaegerszeg, 1975.)

III. FEJEZET A LENGYEL KATONÁK ÉS KATONAKORÚ POLGÁRI MENEKÜLTEK EVAKUÁCIÓJA ANGOL ÉS FRANCIA TERÜLETEKRE ZALA MEGYE TERÜLETÉN KERESZTÜL 1939–1941 - Az evakuáció 1940 tavaszán és nyarán

Budapestre való szökés lehetsége és az evakuáció az utolsó napokban sem csökkent ... (mert) a Belügyminisztérium (!) és a rendőrség nem nehezítik meg a (lengyel megbízottak) evakuációs munkáját." A jelentés utalt arra is, hogy a H. M. (a 21. osztály ) végsősoron nem ellenezte az avakuációt, csupán annak mértékével, a szökések gyakoriságával nem értett egyet. Dr. Kornaus szerint a H. M. 1940 májusában is hajlandó volt „belemenni" a táborokból való napi egy-két fő szökésébe, azaz az ún. „zajtalan evakuációt" mint megakadályozhatatlan „tényezőt" lényegében nem ellenezték volna. Az előbb említett „H. M. szisztémát" azonban az emigráció vezetősége nem fogadhatta el, mert „... ez végtelenségig meghosszabbítaná az evakuációt, demoralizálná a legénységet."

94 írta Kornaus alezredes. Az evakuáció első időszakáról fennmaradt forrás (az előbb idézett Kornaus jelentés) szerint 1939. szeptember 20-tól 1940. március 29-ig 8670 katona és tiszt távozott el Magyarországról. Az evakuáció 1940 tavaszán intenzívvé vált, mert márciusban 3967 fő, áprilisban 4461 fő, május 1-től 11-ig 1469 lengyel katonai (és katonakorú polgári) személy hagyta el Magyarország területét. Az ún. „zajtalan evakuáció" érdekében a katonakorú lengyel állampolgárok részére kiutazási vízumok kiadását a H. M.-ben megalakult három tagú bizottságra ruházták. A bizottság 1940. május 6-tól kezdte meg működését és naponta 1—3 kiutazási engedélyt hagyott jóvá, „... az egésznek az a célja, hogy a vízumok kiadását késleltessék. (Kornaus szerint) Ehhez hozzájárulnak még azok a nehézségek is, amelyeket most az olaszok és a jugoszlávok az átutazási vízumok kiadásával kapcsolatban támasztanak."

95 A korlátozó intézkedések kellemetlenül érintették a magyarországi lengyel megbízottakat, mert Párizsból továbbra is szükségesnek tartották a magyarországi lengyel táborokban lévő törzstisztek Franciaországba való kijuttatását, mivel „... nagy az elégedetlenség közöttük és igen sok értékes tiszt van még itt (Magyarországon), akik későn lépték át a határt."

96 A francia területen működő lengyel kormány felfogása szerint azokat a lengyel katonai személyiségeket (pl. lovassági kiképzésben részesülteket), akik nem feleltek meg a Franciaországban felállított lengyel egységekben való szolgálatra, Magyarországon kellett (!) visszatartani. Az evakuáció a nyugati szövetségesek 1940 május—júniusi sikertelen hadműveletei ellenére lassúbb ütemben, de tovább folytatódott. A budapesti I. hadtestparancsnokság (Rakovszky tábornok) jelentése szerint a budapesti lengyel követség „úgynevezett katonai attaséja" a menekült katonáknak „lengyel" zsoldot fizetett. Az evakuáció meggyorsítása érdekében a katonák havi zsoldját „differenciáltan" fizették ki. A „... zsoldfizetést nem a létszámnak megfelelően hajtják végre, hanem a zsoldfizetéssel ill. zsoldnemfizetéssel gyakorolnak nyomást az internáltakra a szökéseket illetően. Nevezetesen a katonai attache jelöli ki az internáltak közül azokat, akiknek szökni kell. Ha az illető nem hajtja végre a parancsot és nem szökik meg, nem kap többé zsoldot (!) és a franciaországi úgynevezett lengyel kormány értesítést kap, hogy az illetőt fekete listára tegye."

97 A 13. sz. határvadász zászlóalj portyázó századának jelentése szerint „... teljes bizonyossággal kitűnik, hogy a budapesti lengyel konzulátus a Magyarországon 94 HL. H. M. 1940. Eln. 21—21 — 3555—23695. Dr. Jan Kornaus vezérkari alezredes jelentése a Franciaországban működő emigráns lengyel kormány hadügyminisztériumának. 1940. máj. 13. 95 Uo. 96 Uo. 97 HL. H. M. 1940—21—21—3978—460419. A budapesti I. hadtestparancsnokság (Rakovszki tábornok) jelentése a H. M. 21. osztályának 1940. jún. 15.