Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején - Zalai Gyűjtemény 3. (Zalaegerszeg, 1975.)

III. FEJEZET A LENGYEL KATONÁK ÉS KATONAKORÚ POLGÁRI MENEKÜLTEK EVAKUÁCIÓJA ANGOL ÉS FRANCIA TERÜLETEKRE ZALA MEGYE TERÜLETÉN KERESZTÜL 1939–1941 - Az evakuáció 1940 tavaszán és nyarán

internált és a gyűjtőtáborokból megszökött lengyel katonákat hamis névre szóló útlevelekkel ellátva jelenleg a Siriában lévő francia expedíciós hadseregbe küldi."

98 A szombathelyi III. honvéd hadtestparancsnokság 1940. július 1-én kiadott rendeletében szabályozta a lengyel katonai táborok őrzését. A táborparancsnokságoknak kiadott utasítás hangsúlyozta: „Gondoskodni kell, hogy a lengyel katonai internáltak fokozatosan zárt táborokban helyeztessenek el. Keresni kell tehát olyan nagyobb bekerített épületeket, tanyákat, e célra alkalmas telepeket, melyek az őrségek csökkentésével is biztonságosabb ellenőrzést tesznek lehetővé."

99 Külön felhívták a táborparancsnokok figyelmét, hogy „A táborokból minden szabad kijárás beszüntetendő. A tábort csakis megfelelő számú őr kíséretében szabad elhagyni. Ez az orvosokra és a lelkészekre is vonatkozik.. ."

10

° A legénységet a tisztektől külön táborban vagy táborrészben helyezték el, a külföldi sajtótermékeknek a táborokba való bevitelét megtiltották. A polgári hatóságok „lassú" munkája mellett egyes katonai táborparancsnokságok később is elnéző, a szökéseket elősegítő magatartást tanúsítottak. Rosner Kálmán századost a I. hadtestparancsnokság fenyítésben részesítette, mert a tiltó rendelkezések ellenére Molenda lengyel őrnagy és tiszttársai részére — szabályellenesen — szabadságot engedélyezett, ami tömeges szökésre vezetett.

101 Az újdörögdi 1. számú m. kir. lengyel műszaki munkásszázad magyar parancsnoka mentegetőzve kérte a lengyel katonákat, hogy rendszeres szökéseikkel ne okozzanak kellemetlenséget a magyar katonai hatóságoknak, mert „egy baráti nemzet fiai nem hozhatnak ennél fogva minket, mint barátokat oly helyzetbe, amelyben mi, a mi eskünkkel fogadott kötelezettségeinket meg kell, hogy szegjük."

102 A lengyel katonák evakulációja 1940 első felében rendkívül eredményes volt. A lengyel követség és konzulátus, a Lengyel Katonai Képviselet a magyar hatósági és társadalmi szervek közötti együttműködés eredményeképpen több mint 40 ezer lengyel katonát juttatott ki az országból. Mindez nem maradhatott titokban. Erdmannsdorff budapesti német követ 1940. augusztus 9-én közölte a Külügyminisztériummal, hogy a német kormány értesülései szerint „a lengyel árnyékkormány az összes 40 éven aluli katonaköteles lengyel menekülteket Magyarországról, Jugoszláviából, Romániából, és Görögországból, Bulgárián és Törökországon át a Cyprus szigetre és Palesztinába akarja evakuálni. Az internált katonaköteles lengyel menekülteket kétségtelenül az angol hadiszolgálatban akarják felhasználni."

103 A vezérkari főnökség felhívta a Belügyminisztérium figyelmét a lengyel szökések okozta külpolitikai bonyodalmakra. A vezérkar 2. D. alosztálya a német kormány kérését támogatva a honvédelmi minisztertől azt kérte, hogy „a Magyarországon tartózkodó katonaköteles lengyel menekülteknek kiutazása a német kormány kérésének megfelelően minden eszközzel megakadályoztassék."

104 A hónapok óta várt német démarche „későn" érkezett. A katonailag legértékesebb lengyel katonakorú menekült férfiak evakuációja a német tiltakozó jegyzék megérkezte — 1940. augusztus 9. — előtt befejeződött. A lengyel követség katonai attaséja — Jan Emisarski ezredes — és Stefan Dembinski 98 HL. H. M. 1940. Eln. 21-21-3556-142/1940. 99 HL. H. M. 1940-21-21-3978. A m. kir. III. szombathelyi hadtestparancsnokság 11000/1785 eln. III. L. sz.—1940 sz. jelentése. Szombathely, 1940. júl. 1. 100 Uo. 101 HL. H. M. 1940. Eln. 21-21-3556-36242. 102 HL. H. M. 1940. Eln. 21-21-3556-29084. 103 HL. H. M. 1940. Eln. 21-21-3553-4196. 104 Uo.