Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején - Zalai Gyűjtemény 3. (Zalaegerszeg, 1975.)

III. FEJEZET A LENGYEL KATONÁK ÉS KATONAKORÚ POLGÁRI MENEKÜLTEK EVAKUÁCIÓJA ANGOL ÉS FRANCIA TERÜLETEKRE ZALA MEGYE TERÜLETÉN KERESZTÜL 1939–1941 - Az evakuáció 1940 tavaszán és nyarán

nem lehettek annak tudatában, hogy az ott elszállásolt lengyel menekült tisztek, foglyok ill. fogságban lévő (?) hatósági őrizet alatt álló egyének"

60 A pestvidéki törvényszék a visegrádi lakosokat a fogolyszöktetés bűntettének vádja alól a B. P. 326. §-ának 1. pontja alapján felmentette, ezen túlmenően „... a budapesti ítélőtábla is úgy találta, hogy a vád tárgyává tett cselekmény (az evakuáció segítése —L. I.) annak elkövetése idején nem képezett bűncselekményt."

61 A szökések „szakszerű" megszervezése ellenére gyakran voltak sikertelen vállalkozások is. A nagykanizsai honvéd „K" kirendeltségen a Lehóczki hadnagy által felvett jegyzőkönyv szerint a Murán való átkelés közben több lengyel csoportot elfogtak. De arra is volt példa, hogy a jugoszláv „csendőrök" és határőrök (1940. ápr. 1. után) több esetben a már jugoszláv területre átment lengyeleket visszatoloncolták Magyarországra, vagy egyszerűen átadták őket a magyar határőröknek. Az elmondottakra szemléletes példa az egyik elfogott, majd visszatoloncolt menekült vallomása: „... 16 társammal Syriába akartunk kimenni és ezért folyó hó 20-án átszöktünk Alsólendvánál a határon. Csáktornyáig jutottunk csak el, itt elfogtak a jugó csendőrök és visszakísértek Murakereszturra, ahol a magyar hatóságoknak átadtak."

62 A naprágyi lengyel katonai gyűjtőtáborból csoportosan megszökött lengyel katonák is a Murán keresztül jutottak át Jugoszláviába. Ez a csoport is csak Csáktornyáig jutott el. A jugoszláv rendőrség a szökésben lévő lengyeleket elfogta és áttoloncolta a határ magyar oldalára.

63 Nagy altábornagy a lengyel katonák szökésének meggátlása érdekében végzett hatósági munkát lassúnak és eredménytelennek ítélte. Véleménye szerint a polgári — néha katonai — hatóságok tessék-lássék eljárásából tetemes „erkölcsi kár" származott: „a polgári hatóságok... a lengyel katonai internáltak szökésének előmozdításában résztvett magyar polgári egyének legnagyobb részét eljárás alá sem vonták.. ."

64 sőt a hadtestparancsnokságok által letartóztatott és fogvatartásra átadott „tettenért bűnösöket állítólag felsőbb rendelkezésre..." szabadon bocsájtják. Nagy altábornagy konkrét javaslattal élt: „... a lengyel internáltak szökését elősegítő (magyar) polgári személyeket a polgári hatóságok a hosszadalmas eljárás mellőzésével késedelem nélkül tartóztassák le és szigorúan vonják felelősségre."

65 A német követség ismét hallatta szavát, a „... német követség katonai attaséjának értesítése szerint számos lengyel menekült 18—42 éves korhatárral, szabályos engedéllyel (?) távozik az ország területéről"

66 A H. M.-be érkező jelentésekből 60 Uo. 61 Uo. 82 HL. H. M. 1940—21—21 — 3558—56324. Jegyzőkönyv, Nagykanizsa. 1940. jún. 22.; A magyarjugoszláv határon való átszökés körülményeiről érdekes (hiteles!) beszámolót találhatunk a zalaszentgróti tábor kiadványában (Jednodniówka, 1942. 67—68.), Cyryl Gondawa a „Przez trzeci^granic§. Fragment z pamnietnika (Át a harmadik határon is. Naplótöredék) c. cikkében. Gondawa leírta (!), hogy miként jutott Lengyelországból (Szlovákián keresztül) Magyarországra, s hetven társával együtt (!) milyen körülmények között szöktek át a Murán Jugoszláviába. A cikk azért is érdekes és fontos, mert adatokat találhatunk benne arról, hogy Jugoszláviában a továbbutazás, a lengyel megbízottakkal, továbbá a zágrábi lengyel konzulátussal való kapcsolatteremtés milyen konkrét nehézségekbe ütközött. A cikk szerzőjét Csáktornyán elfogta a jugoszláv csendőrség és Alsólendva térségében (számos társával együtt) visszatoloncolták Magyarországra. A „szökevényeket" Nagykanizsán, majd Zalaszentgróton helyezték el. 83 HL. H. M. 1940. Eln. 21—21—3555. A naprágyi m. kir. katonai (lengyel) gyűjtőtábor parancsnokság 448/1940. sz. jelentése a H. M. 21. osztályának. 1940 jún. 26. 64 HL. H. M. 1940. Eln. 21-21-3555-19583. A miskolci VII. miskolci honvéd hadtestparancsnokság és a miskolci 3. csendőrkerületi parancsnokság együttes nyomozati jelentése. 1940. júl. 3. E5

Uo. 68 HL. H. M. 1940. Eln. 21-21-3554-13484.