Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején - Zalai Gyűjtemény 3. (Zalaegerszeg, 1975.)

III. FEJEZET A LENGYEL KATONÁK ÉS KATONAKORÚ POLGÁRI MENEKÜLTEK EVAKUÁCIÓJA ANGOL ÉS FRANCIA TERÜLETEKRE ZALA MEGYE TERÜLETÉN KERESZTÜL 1939–1941 - Az evakuáció 1940 tavaszán és nyarán

a 21. osztályon is arra következtettek, hogy a „a Dembinski tábornok által eszközölt és javasolt nagyszámú mindenféle áthelyezés, a lengyel szervezetek által lengyel tiszteknek és legénységnek Budapestre, vagy a déli határszél (Somogy és Zala megyébe) való tömörítése... valószínűvé teszi, hogy a most kezdődő tavaszra újból nagyarányú szöktetéseket készítenek elő — amely német részről nemcsak újabb intervenciókat válthat ki, hanem erősebb rendszabályokat is kihívhat."

07 A zalai, somogyi táborok „létjogosultsága" ezennel ismét kérdésessé vált. Újólag felvetődött a H. M. által még 1939-ben javasolt „megoldás", amely szerint „... a német részről folytonosan érkező ezirányú panaszok és közléseknek csak úgy lehet elejét venni, ha az internáltak a (Dráva, Mura) határmenti területről az ország belsejébe szállíttatnának el."

68 Az evakuáció ütemének tavaszi meggyorsítása a nemzetközi politika alakulásából következett. A lengyel Katonai Képviselet szándéka nem maradhatott titokban. Egy március 28-i feljegyzés szerint a katonai hatóságok tudomására jutott, hogy a lengyel konzulátuson előkészületek történtek a lengyel katonai (és katonakorú polgári) személyek csoportos szöktetésére. Az információk szerint „... tervszerűen szervezik a lengyelek szöktetései, annyira, hogy minden (szökésre kijelölt) lengyel részére már hetekkel előbb a szökés napja és iránya (is) pontosan meg van állapítva és az útlevelek (igazolványok) stb. részükre elő (van) készítve."

69 A szöktetések előkészítésén túlmenően az is tudott dologgá vált, hogy „... a szökésben lévő lengyelek Budapesten a Kossuth Lajos utca és a Vilmos császár úton nyernek elhelyezést addig, míg útba indíttatnak."

70 Az evakuáció megkönnyítése érdekében a budapesti lengyel követség katonai attaséja a Magyarországon internált katonai személyek közül egyeseket felmentett a szolgálat alól, amiről igazolványt állítottak ki. Miután a H. M. tudomást szerzett arról, hogy Emisarski ezredes tucatszámra „polgáriasította" az értékes szakképzettségű tiszteket, azonnal ellenakcióba kezdett. A lengyel követség működésével kapcsolatban ezúttal is megállapították: „nem lehetséges és esetleg külpolitikai bonyodalmakra vezethet, hogy a lengyel követség önálló hatáskörben rendelkezzen a Lengyel Hadsereg Magyarországon internált tagjai felett."

71 A pécsi IV. hadtestparancsnokság április 10-i jelentéséből az evakuáció további részletei váltak ismeretessé. A jelentés szerint „... titkos parancsra az összes internáltakat sorozásszerű orvosi vizsgálat alá vették, amelynek célja az, hogy a harctéri szolgálatra alkalmasakat Franciaországba kényszerítsék... "

72 Az 1940 tavaszára tervezett, majd a ténylegesen végrehajtott nagyarányú evakuáció, a különböző táborokból naponta megismétlődő szökések miatt Baló Zoltán ezredes, a H. M. 21. osztályának vezetője is állásfoglalásra kényszerült. Baló ezredes a Külügyminisztériumba címzett levélben azt fejtegette, hogy „... a hozzám beérkezett különféle jelentésekből meggyőződtem, hogy a főként 18—42 éves lengy.(el) menekültek, különösen a katonák szöktetései, mint azt már f. év 2802/eln. 21.—1940 számú átiratomban is közöltem, a Bpesti lengy.(el) Konzulátus szervezi és hajtja végre, közreműködnek még a lengy.(el) követség, a lengy.(el) vonatkozású társadalmi szervek lengy.(el) osztályai."

73 Baló ezredes előbbi megállapításaira azért is érdemes 67 HL. H. M. 1940-21-21-3977-425378. 68 HL. H. M. 1940. Eln. 21-21-5353-4196. G9 HL. H. M. 1940. Eln. 21-21-3554-13511. 70 Uo. 71 HL. H. M. 1940. Eln. 21-21-3554-9365. 72 HL. H. M. 1940. Eln. 21-21-3555—19570. 73 HL. H. M. 1940. Eln. 21-21-3554-13512.