Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején - Zalai Gyűjtemény 3. (Zalaegerszeg, 1975.)

III. FEJEZET A LENGYEL KATONÁK ÉS KATONAKORÚ POLGÁRI MENEKÜLTEK EVAKUÁCIÓJA ANGOL ÉS FRANCIA TERÜLETEKRE ZALA MEGYE TERÜLETÉN KERESZTÜL 1939–1941

III. FEJEZET A LENGYEL KATONÁK ÉS KATONAKORÚ POLGÁRI MENEKÜLTEK EVAKUÁCIÓJA ANGOL ÉS FRANCIA TERÜLETEKRE ZALA MEGYE TERÜLETÉN KERESZTÜL 1939—1941 A II. világháború kezdetén Romániába 90 ezer, Magyarországra 140 ezer lengyel katonai és polgári menekült érkezett. Egy részük 1939 őszén, 1939 telén továbbment Franciaországba, 4 ezer Braziliában, USA-ban, Kanadában és más országokban keresett menedéket. Egyes menekült csoportok Jamaikába, Mauriciusra, és Indiába, mások Ausztráliába utaztak. A menekülés fő iránya 1940 tavaszán Franciaország volt. A francia kormány hozzájárulásával Franciaországba érkeztek egyéb lengyel csoportok is. Később a nyugati német offenzíva megakadályozta a lengyel menekültek Franciaországban való csoportos gyülekezését, ezért kb. 3 ezer katonakorú polgári menekült Közel-Keletre, vagy Pakisztánba utazott. Cipruson 500 fős csoport gyülekezett, onnan azonban továbbirányították őket Dél-Rhodesiába. Néhány száz Jugoszláviában maradt, kb. 2000 fő Japánba emigrált, ahonnan sokan továbbutaztak Kanadába, az USA-ba és Kínába. Sanghajban 900 lengyel telepedett le. Litvánián keresztül 300—400 személy utazott Svédországba. Franciaország összeomlása után kb. 3000 lengyel menekült a német megszállás elől Olaszországba, ahol koncentrációs táborba kerültek.

1 A nyugaton tervbevett egységek felállításánál elsősorban a katonákra és tiszthelyettesekre számítottak, ezek közül is azokra, akik katonai szempontból értékes — páncélos, repülő, gépkocsivezető — képzettséggel rendelkeztek. A Magyarországra érkezés első napjaitól a kezdve lengyel katonák csoportosan vagy egyenként indultak Jugoszlávián keresztül a nyugati szövetségesekhez. A közel két évig tartó akció eredményeképpen kb. 110 ezer lengyel katona és tiszt, valamint katonakorú polgári menekült távozott nyugatra, értelemszerűen a magyar hatóságok tudtával és közvetett segítségével. A lengyel menekülttáborok kijelölése és telepítése a lengyel elképzelések figyelembevételével lényegében kedvező elintézést nyert. A magyar hatóságok némi huzavona után hozzájárultak a menekülttáborok egy részének a déli határ közelében való telepítéséhez. Ezzel megteremtődött az evakuáció objektív feltételeinek egy része. A lengyel menekültek közül sokan azt remélték, hogy a magyarországi tartózkodás rövid ideig fog tartani, karácsonyig megérkezik az angol segítség és visszatérhetnek hazájukba.

2 Más részük abban reménykedett, hogy Magyarországról szervezetten továbbvonulnak és Franciaországban ismét harcolhatnak a németek ellen. A 1 Biegaiíski (1968), 40. 2 Vö.: Antall, 23.