Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején - Zalai Gyűjtemény 3. (Zalaegerszeg, 1975.)

III. FEJEZET A LENGYEL KATONÁK ÉS KATONAKORÚ POLGÁRI MENEKÜLTEK EVAKUÁCIÓJA ANGOL ÉS FRANCIA TERÜLETEKRE ZALA MEGYE TERÜLETÉN KERESZTÜL 1939–1941 - A budapesti német követség tiltakozásai a lengyelek evakuációja miatt

lengyelek elképzelésének gyors megvalósítását hátráltatta az, hogy a magyar kormány, mint nem hadviselő hatalom, a nemzetközi szabályoknak megfelelően internálta a lengyel katonai és polgári menekülteket.

3 A lengyel menekültek amolyan politikai „tabu"-t jelentettek a második világháború alatti magyar kormányoknak. A magyar kormány Lengyelország függetlenségének megszűnte után is hozzájárult a budapesti lengyel követség és konzulátus működéséhez. Bár a Teleki-kormány a londoni emigráns lengyel kormány mellé nem küldött követet, ennek ellenére megengedte, hogy a lengyel kormány irányítása alatt álló szervezetek és megbízottak tevékenykedjenek Magyarországon. A lengyelek szervezkedésére a londoni és a párizsi rádión keresztül a Franciaországban tartózkodó lengyel szervezetek és kormánymegbízottak kiáltványa adott jelt. A kiáltvány felszólított minden fegyverforgatásra alkalmas lengyel férfit, aki harcolni akart Lengyelország feltámasztásáért a német fasizmus ellen, hogy Franciaországban gyülekezzen és lépjen be a Franciaországban szervezendő lengyel hadseregbe. Az evakuáció előkészítését és megszervezését a budapesti lengyel követség katonai attaséja, Jan Emisarski ezredes irányította. A lengyel katonák evakuációját magyarországi viszonylatban a lengyel követségen működő ún. Evakuációs Iroda (Ewa) koordinálta. Az irodát kezdetben Adam Rudnicki vezérkari alezredes, majd Adam Zahrzewski ezredes, végül Jan Kornaus (Dohnál) vezérkari alezredes vezette. Az Evakuációs Iroda szoros kapcsolatban állt a lengyel konzulátussal és a Katonai Képviselettel. Az emigráns lengyel hadügyminisztérium célkitűzése értelmében az evakuáció első szakaszában az altisztek és a 18-35 év közötti katonák és önkéntesek, majd a műszaki szakképzettséggel rendelkező altisztek, valamint a 35 évet be nem töltött fiatal tisztek, végül a tisztek kapitányi rangig (40 éves életkorig) kaptak parancsot a szökés végrehajtására. A törzstiszteknek, tábornokoknak csak az emigráns lengyel kormány hadügyminisztériumának névre szóló, szökésre felszólító parancsára lehetett elhagyni Magyarország területét.

4 A budapesti német követség tiltakozásai a lengyelek evakuációja miatt A lengyel követség Váci utcai irodáiban szabályszerűen sorozták és osztályozták a menekült katonakorú lengyel férfiakat. A besorozottak egy része az utazáshoz nélkülözhetetlen iratok és pénz átvétele után az ország déli határszéléhez közel fekvő — egyáltalán nem őrzött — polgári táborokba került. A budapesti német követség azonnal értesült a „Magyarország semlegességével össze nem egyeztethető" lengyel akciókról. Erdmannsdorff követ október 14-én jegyzékben tiltakozott a lengyel menekültekkel szemben megnyilvánuló baráti gondoskodás és a hatóságok elnéző magatartása miatt. A német követ tiltakozásának egyik lényeges pontja az volt, hogy a budapesti „.. .lengyel követség egy hivatalt (Evakuációs Irodát — L.I.) létesített, amelynek célja (a) lengyel katonáknak Franciaországba való toborzása és irányítása"

5 A német követség ideiglenes ügyvivője 3 HL. H. M. 1940. Eln. 21-21-3553-952; HL. H. M. 1940. Eln. 21-21-3558-53167. 4 Bieganski (1971), 31. 3 Vö.: DIMK IV. 524., 528., 563-564.