Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején - Zalai Gyűjtemény 3. (Zalaegerszeg, 1975.)

V. FEJEZET A LENGYEL MENEKÜLTEK ÉLET- ÉS MUNKALEHETŐSÉGEI ZALA MEGYÉBEN 1939–1944. - A menekültek életviszonyainak alakulása 1944 elején és Magyarország német megszállása idején

nisztérium vegye gondozásba. Ezzel a megoldással Zbigniew Borówko lengyel megbízott is egyetértett. A honvédelmi miniszteri gondozás egészen október 15-ig — a Szálasi-féle fasiszta nyilas puccsig — elodázta a Németországba való hurcolást, megélhetést azonban nem biztosított.

147 Az 1944. évi június 21. minisztertanácsi határozat értelmében a Magyarországon levő összes lengyel menekültet a Honvédelmi Minisztérium vette gondozásba. A B. M. IX. osztályának Menekültügyi Irodája ezt követően augusztusban pl. még 30 000 pengővel is támogatta a menekülteket.

148 A B. M. IX. osztálya a segélyre szorulók jogosultságát helyszíni kiszállással akarta eldönteni, de erre vonatkozó tervét nem tudta megvalósítani"... mert különböző politikai szempontok miatt a lengyel menekültekkel olyan tervek merültek fel (zárt internálás) melyek miatt a kiszállás lehetetlenné vált."

149 A marcali járás főszolgabírója jelentésében beszámolt az állami segély nélkül élő menekültek helyzetéről. „Minthogy hosszabb ideig nem kaptak értesítést arra nézve, hogy mi lesz a sorsuk, munkát csak későn kerestek, addig ingóságaik értékesítéséből és elzálogosításából tartották fenn magukat."

150 A főszolgabíró értesült arról is, hogy a lengyel menekültek — minden állami támogatás nélkül — kényszerhelyzetükben mindenféle munkát elvállaltak és a „... munkaadók bizonyos mértékig visszaéltek a munkavállalók helyzetével és olyan munkabéreket állapítottak meg, amelyből a menekültek adósságaikat alig bírták rendezni."

151 Mindezek sajnos nem helyi problémák voltak csupán, hanem országos jelenséggé váltak. A magyarországi nyilas puccs — 1944. október 15. után városok és falvak, valamint a tanyák népe rejtegette és élelmezte az üldözötté vált lengyel menekülteket. Ekkor már mindenki üldözötté vált Magyarországon, aki nem szolgálta, vagy nem elég jól szolgálta a német fasizmust.

152 Az üldözötteket segítők nevei sok esetben nem maradtak fenn, csupán következtetni lehet arra, hogy a lengyelek sorsát, életkörülményeiknek alakulását a magyar lakosság figyelemmel kísérte és tőle telhetően sokat tett, hogy a lengyelek túléljék a nehéz időket és megérhessék a felszabadulást.

153 A Magyarországra került lengyel menekültek helyzetét és sorsának alakulását talán Dobi István fogalmazta meg a legtalálóbban, a „magyarok a lengyelekért" mozgalom keretében a lengyeleknek „Iskolákat, gazdasági tanfolyamokat csináltak ... aki dolgozni akart, annak munkahelyet szereztek városban, vagy falun, aki pedig tovább akart menni az országból, útjára engedték, pénzzel segítették. A németeknek nem tetszett a dolog, de hiába tiltakoztak, Teleki ebben az esetben bátor volt, nyilvánosan is megmondta, hogy népünk testvériséget érez a lengyelek iránt, és mélyen sajnálja sorsukat. Olyan erő volt ebben a magatartásban, s annyira a nép akaratából történt minden, hogy Teleki már régen halott volt, Keresztes Fischernek jóval kevesebb volt a hatalma, a lengyelek gondozásában kialakult gyakorlaton mégsem mer(t) változtatni, és ennek később a Magyarországra került szovjet, francia és angol hadifoglyok is hasznát látták. Kevés emberséges dolgot lehetett tapasztalni országunkban ezekben a nehéz években, végtelenül jólesett érezni, hogy legutóbb a lengyelekkel tisztességesen bántunk, emiatt nem kellett szégyenkeznünk, nem a világ, de önmagunk előtt sem."

154 147 Uo. 148 OL B. M. 1944-IX-15-4025-213 451. 149 OL B. M. 1944-IX-10-4020-562 145. 150 Uo. 151 Uo. 152 Új Magyarország 1945. dec. 22. 153 Vö. OL B. M. 1944-IX-10-4018-2673. 154 Dobi, 132-133.