Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején - Zalai Gyűjtemény 3. (Zalaegerszeg, 1975.)

VI. FEJEZET A LENGYEL MENEKÜLTEK MŰVELŐDÉSI ÉS KULTURÁLIS LEHETŐSÉGEI ZALA MEGYÉBEN - Elemi iskolák

VI. FEJEZET A LENGYEL MENEKÜLTEK MŰVELŐDÉSI ÉS KULTURÁLIS LEHETŐSÉGEI ZALA MEGYÉBEN A menekültek szervezett művelődési és kulturális tevékenysége a Magyarországra érkezést követő hetekben megkezdődött. A táborokban 1939 októberében több ál­talános és középiskolát szerveztek, művelődési és kulturális bizottságok segítségével tanfolyamok, szemináriumok keretében megindult a felnőtt továbbképzés is. Ama­tőr színjátszó csoportok, kórusok, zenekarok fellépései, lengyel nyelvű sajtó, napi­lapok, tábori újságok stb. a lengyel menekültek pezsgő kulturális életét mutatták. A kulturális élet különösen 1939—1942 között volt rendkívül sokrétű. A tiszti tá­borokban a tisztek — többek között — tanfolyamok, előadások tartásával, hallga­tásával, nyelvtanulással (tanítással) találtak maguknak tevékenységi lehetőséget. Amikor a munkavállalás általános gyakorlattá vált, az idő és előadók hiányában jó­val kevesebb (bár tartalmas) előadás és tanfolyam megszervezésére került sor. Elemi iskolák A lengyel menekültek iskoláskorú gyermekek részére a Magyarországra érkezés után alig egy hónappal különböző formában biztosították a tanulás folyamatossá­gát. Nagykanizsán 1939 október közepén a katonai és polgári menekültek gyermekei részére egyaránt beindították az általános iskolai oktatást. Az iskola megszervezé­sét a Konin-i általános iskola volt szakfelügyelőjére bízták. Az általános iskola ok­tóber 12-én 12 pedagógussal és 21 tanulóval kezdte meg működését. Az iskola igaz­gatója Félix Biegnowski lett. Az oktatás délutánonként az egyik magyar elemi si­kolában folyt. (A lengyel gyerekek közül néhányan magyar iskolába is jártak, pl. Stella Knoll és Michalina Majowna a nagykanizsai zeneiskolának beiratkozott, osz­tályozott tanulói voltak.) 1940 májusában a Magyar—Lengyel Menekültügyi Bizottság iskolai osztályának vezetője dr. Dziejiel látogatást tett Nagykanizsán. A látogatás alkalmával a leg­eredményesebb munkát végző lengyel pedagógust 90 pengő, három tanárt pedig 30—30 pengő jutalomban részesített. A nagykanizsai (és a többi) lengyel iskolá­ban folyó oktató-nevelő munkát nagymértékben megnehezítette a lengyel tanköny­vek, szemléltető eszközök részleges, illetve teljes hiánya. Az iskolai oktatást szorosan összekapcsolták a különböző kulturális tevékenységi

Next

/
Oldalképek
Tartalom