Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején - Zalai Gyűjtemény 3. (Zalaegerszeg, 1975.)
V. FEJEZET A LENGYEL MENEKÜLTEK ÉLET- ÉS MUNKALEHETŐSÉGEI ZALA MEGYÉBEN 1939–1944.
csolatos kiadásokat, sőt élelmezés javítására és egyéb kényelmi célokra is telik belőle." 32 A valóság azonban néha ellentmondott a hivatalos megállapításoknak. Gyöngyös városában magánházakhoz kihelyezett polgári menekültek 1940. február 8-i beadványukban ellátmányukat napi 1,70 pengőre kérték felemelni a tüzelőanyag és az élelmiszerek megdrágulása miatt. 33 A menekültek segélyösszege ezután egy évben néha többször is változott az élelmiszerek megdrágulásával párhuzamosan. Sok esetben a segélyösszeg növekedése is csak minimális megélhetést biztosított. A menekültek ellátmánya, öszegének nagysága illetve elégtelensége a piaci árak tükrében mérhető fel. Egy kétgyerekes család havi jövedelme (1940 tavaszán) 210—225 pengő, az egyedülálló havi átlagjövedelme 60 pengő körül alakult. A tisztek havi zsoldösszege rangtól függően 60—240 pengő között volt. A korabeli munkásfizetésekhez hasonlítva a lengyelek segélyösszege igen figyelemreméltónak látszik, hiszen a nógrádi bányákban (1940-ben) a vájárok havi keresete 100—120 pengő, a külszíni vájárok 50—80 pengő, a bányanapszámosmunkát végzők keresete 60—90 pengő között ingadozott. 34 A piaci árakhoz képest a havi segélyösszegek már mást jelentettek. 1940 tavaszán a tojás ára 16 fillér, 10 dkg pasztőrözött vaj ára 40 fillér, a marhahús kilogrammja 1,40—1,60 pengő, a zsír kilogrammja 80 fillér volt. 35 A burgonya kilogrammonkénti ára 14—26 fillér, a szalonnáé 60—80 fillér körül alakult. 36 A menekülteknek biztosított rendszeres segély szolid, de többnyire elfogadható életfeltételeket biztosított. A menekültek segélyösszegét (családi okokból), méltányosságból egyéni elbírálás alapján igen sok esetben felemelték. Franciszek Rayner, a keszthelyi polgári táborban élő polgári menekült 8,80 pengő összegű (felesége és két gyermeke után járó) napi családi segélyét 10,80 pengőben állapították meg. 37 Az állandó áremelkedések, valamint egyéb okok miatt egyéni munkavállalóként egyre több menekült próbált elhelyezkedni. Antall József 1941 júniusában kérte a főszolgabírókat, hogy a dolgozni kívánó egészséges és munkabíró lengyelekről életkorukat, valamint foglalkozásukat is feltüntető kimutatást terjesszenek fel a B. M. IX. osztályához. A keszthelyi járás polgári menekültjeiről készített kimutatással egyidőben a menekültek létszámára, elhelyezési és életkörülményeire is fény derült. A főszolgabírói hivatalban 1941. június 7-én készült jegyzőkönyv szerint Keszthelyen a lengyel Üdülőtáborban 89 fő, magánlakásokban (szoba és lakásbérlőként) 276 fő, Zalaszántón 123 fő, Karmacson 55 fő, Nemesbükön 19 fő, Alsózsiden 11 fő B. M. ellátásban levő lengyel menekült tartózkodott. 38 A leányfalui táborból július 28-án 12 személyt az alsózsidi polgári táborba helyeztek át, így a létszám 23 főre emelkedett. 39 A magánházaknál elhelyezett lengyelek naponként és személyenként 1941. április 16-ig ellátásra 2 pengő, zsebpénzre 20 fillér összeget kaptak. Április 16-tól kezdődően, tekintettel a fűtési idény megszűnésére az ellátás céljára folyósított összeget központilag 1,80 pengőre szállították le. A tavaszi drágaság (az egyre nyilvánvalóbb infláció) miatt a keszthelyi főszolgabíró is azon a véleményen volt, hogy az ellátási össze32 Uo. 33 OL B. M. 1939-IX-15-4018-560 385 (1277). 1940. febr. 9. 34 Szekeres, 155—156.; Vö.: ZML Számvevőség 19. A viszonyítás miatt érdemes megjegyezni, hogy egy Zala megyei kisegítő munkaerő havi keresete 1940-ben 60—80 pengő volt. — A jó szövetből, szabónál csináltatott öltöny 90—120 pengő, a konfekció ruha ára 50—60 pengő volt. Az árak alakulásával kapcsolatban lásd még: Zágoni, 65—67. 35 Új Sopronvármegye 1940. febr. 16., 20., 27. Megközelítően hasonló árak lehettek Zala megyében is. Vö.: Zágoni, 65. 36 Dokumentumok 211. 37 ZML 2-596/1941 (2201/men-1941). 38 ZML 2-977/1941. 39 ZML 2-928/1941 (667/1941).
