Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején - Zalai Gyűjtemény 3. (Zalaegerszeg, 1975.)

V. FEJEZET A LENGYEL MENEKÜLTEK ÉLET- ÉS MUNKALEHETŐSÉGEI ZALA MEGYÉBEN 1939–1944.

A Magyar—Lengyel Menekültügyi Bizottság által kiállított igazolvány, amely közvetlen segély felvételére is jogosított 1,50 pengő ellátmányban részesültek.

29 Kivételt csupán a kiemelten kezelt menekültekkel (egyetemi tanár, magas hivatali méltóság) tettek. A polgári menekültek ún. zsoldpénzét — havi ellátmányát — a táborparancsnokok hetenként, majd tíznaponként fizették. A pénzfelvétel általában a jelentkezési kötelezettség teljesítését is jelentette. A menekültek létszámát nem ellenőrizték minden nap — közös étkezés esetében —, a napi ételadagokat bemondás szerint állították össze. A bemondásos rendszernek sok előnye volt. A táborparancsnokságok szerint a menekültek nem voltak hajlandók bemondani, ha valaki közülük eltávozott (megszökött), azt megállapítani csak akkor lehetett, amikor a havi ellátmány kifizetésénél valamelyik menekült nem jelent meg.

30 Az élelmezés megszervezésénél kétféle lehetőség kínálkozott. A menekültek megbíztak egy-egy helyi kereskedőt a szükséges áruk beszerzésével és a táborba való beszállításával, amit azután önerővel vagy szakácsok segítségével dolgoztak fel.

31 A menekültek ellátásáról készített jegyzőkönyvek, jelentések szerint „... a menekültek ellátása jó és bőséges, a megállapított 1,40 pengő bőven fedezi az ellátással kap29 HL. H. M. 1940. Eln. 21-21-3553-2823. Vö.: OL B. M. 1939-1940-IX-15-40241067. 30 OL B. M. 1939-1940-IX-15-4024-560 385. 31 Uo.