Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején - Zalai Gyűjtemény 3. (Zalaegerszeg, 1975.)

V. FEJEZET A LENGYEL MENEKÜLTEK ÉLET- ÉS MUNKALEHETŐSÉGEI ZALA MEGYÉBEN 1939–1944.

gári menekültek nehézségeire. A Karmacson „... elhelyezett menekültek naponta jönnek hozzám az ellátáson kívüli segély kérelmekkel. Magam is meggyőződtem róla, hogy köztük soknak nincsen megfelelő cipője, ha van, az is igen rossz, nem tudnak a tisztálkodáshoz szappant venni, nem tudnak... pénzhiány miatt mosatni."

26 Búzás főszolgabíró sem talált helyi orvoslási lehetőséget. A karmacsi körjegyzőnek írt levelében közölte, hogy a „...községében elhelyezett lengyel polgári menekültek mindennemű segélyügyében (a) lengyel táborparancsnokuk útján forduljanak közvetlenül a budapesti Magyar—Lengyel Menekültügyi Bizottsághoz, mert a rendelkezésemre bocsájtott összegből csak az élelmezéssel szállással kapcsolatos költségek fedezhetők."

27 A menekültek életviszonyainak vizsgálatánál a katonai és polgári ellátmányban levők havi segélyösszegének változását és a megélhetési költségek alakulását kell figyelemmel kísérni. A katonai ellátásban levők rangszerinti — napi — zsoldja 1939. szeptembertől a következőképpen alakult: tábornok - 8 pengő, főtiszt (oficer sztarszy) — 6 pengő, tiszt (oficer mtodszy) — 4 pengő, tisztjelöltek (podhor^zy) — 2 pengő, a tiszti hozzátartozók naponként és személyenként 2 pengő ellátmányt kaptak. A hivatásos tiszthelyettesek részére naponként és személyenként 1 pengő, a tartalékos tiszthelyettesek részére 50 fillér, a sorkatonáknak és a tiszteseknek 20 fillér zsoldot állapítottak meg a tábori ellátáson felül.

28 A polgári menekültek 1939. december 15-től kezdődően napi 1,50 pengő, 1940. január közepétől a felnőttek és a 12 évnél idősebb gyermekek 2 pengő, gyerekek Lengyel tisztek Kende mérnök családjával. Nagykanizsa 1940. 26 ZML 1-78/1940. 27 Uo. 28 HL. H. M. 1940. Eln. 21-21-3552-944.