Tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 2. (Zalaegerszeg, 1974)
Simonffy Emil: Zalaegerszeg harca a legelőért.
viszont arra hivatkoztak, hogy az egerszegi határ contractualis határ, abban mindenki egyforma joggal bír — kivéve a külön nemesi birtokokat —, a földeket szabadon lehet adni és venni. Tehát azt a földet, amit ma egy más faluban lakó bír, holnap egy zalaegerszegi vásárolhatja meg, és fordítva. A külbirtokosok kezén különben is általában zálogos birtokok voltak, amelyeket a tűzkárt szenvedett egerszegi birtokosok zálogosítottak el, és a visszaváltások — a városi ügyvéd állítása szerint — a per időszakában már meg is kezdődtek. A szőlőhegyekben lakók is a tűzvész miatt szorultak ki a városból. 20 Az úriszék ítélete az uradalom, a vármegyei törvényszék és a helytartótanács a város javára döntött. A városiak itt saját maguk számára kívánták a legelő mennyiségét növelni, és nem a külbirtokosok és a hegyi lakók érdekeit képviselték. Nem kívánták ezeket legeltetési joghoz juttatni, őket később is kizárták a közlegelő használatából. A külbirtokosok kezén nem sok föld volt, a hegyiek pedig szegények voltak. Az uradalom kimutatása szerint az 1734 hold szántóföldből és a 912 kaszás rétből az árendások bírtak 41 hold szántót és 38 kaszás rétet, a hegyi lakosok bírtak 41 hold szántót és 26 kaszás rétet, a külbirtokosok bírtak 105 hold szántót és 162 kaszás rétet, a nemesek bírtak 342 hold szántót és 187 kaszás rétet. Az uradalom becslése szerint a nemesek kezén levő föld felét is a nem Egerszegen lakó nemesek bírták. 21 2.d) Ha a legelőt nem az úrbéres jellegűnek minősített házhelyek és külső földek után állapítják meg, hanem a háztulajdonosokat úrbéres házas zselléreknek tekintik, és ennek alapján nyolc zsellérhelyet egy teleknek számítva állapítják meg a legelőjárandóságot, akkor lényeges kérdéssé válik, hogy ki tekintendő házas zsellérnek. Babos uradalmi ügyvéd azt állította, hogy ebben az esetben — ha az egerszegiek a bíróság ítélete szerint úrbéres zsellérek volnának — az uradalom csak azok után a házhelyek után volna köteles legelőt adni, amelyek már a Mária Terézia-féle urbárium behozatalakor léteztek. Az 1768 után épült házak nem úrbéres jellegűek, azokat szántóföldekre és rétekre építették, olyan földekre, amelyek után tizedet kellett fizetni, tehát nem beltelek volt. A szántóföldekre és rétekre épült házak lakóit hazátlan zselléreknek kell tekinteni. 1768-ban 257 házat írtak össze a városban, 1841-ben a 426 házból 156 állt tized alatt álló földeken. Még kevésbé köteles az uradalom legelőt adni azoknak a zselléreknek — írta tovább az uradalmi ügyvéd —, akik egy-egy háznál ketten és hárman is laknak, és marháikkal a legelőt egészen ellepik. Dervarics városi ügyvéd válaszában arra hivatkozott, hogy Zalaegerszegen csak a földesúr engedélyével lehetett házat venni vagy építeni — ezt más vonatkozásban az uradalom is elismerte —, tehát az is részesülhet a haszonvételekben, aki az urbárium behozatala után épült. 22 Mivel a legelőt nem a zsellérhelyek 2,, Uo. 25—26, 76. 21 Uo. 1—6. 22 Uo. 30, 64, 75.
