Tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 2. (Zalaegerszeg, 1974)
Simonffy Emil: Zalaegerszeg harca a legelőért.
után állapították meg, ezt a kérdést a bíróságnak nem kellett eldönteni. A közlegelő használatának szabályozásakor azonban a birtokosok a használatot a városi házhoz kötötték. 3. Fontos kérdés volt annak eldöntése, hogy mi tekintendő a közös legelőnek, mi is az elkülönítés tárgya. A földesurat a közlegelőből kizárni akkor sem lehetett, ha a legelőt nem használta, így minél kevesebb a közlegelő, annál kevesebb legelőt kell adnia. Érthető, hogy az uradalom itt is mindent elkövetett, hogy az elkülönítendő területet csökkentse. Az uradalom szerint a dobragaszti és gógáni pusztákon levő erdő és gyep nem lehet az elkülönítés tárgya, mert az nem tartozik az egerszegi határhoz. Szabad Csács pedig Dobragaszthoz tartozik, tehát azt sem lehet számításba venni. A városiak az uradalommal közösen szokták legeltetni az ugart, aratás után a tarlót, tavasszal és a sarjú kaszálása után a réteket (ez a plébános földjével együtt 2778 hold 23 ), az „Alsó erdő"-t (549 hold) és a szántóföldek között levő bokrosokat, a libalegelőt, a város téglavetőjénél és a vármegye raktára mellett levő gyepeket (összesen 43 hold)). Az uradalom szerint a szántóföldeknek és a réteknek több mint a fele a Dobragaszt és Gógán területén fekszik, vagy irtásjellegű, ezeknek a legeltetéséből pedig az uradalmat nem lehet kizárni. Az uradalom azonban mégis hajlandó a szántóföldek és rétek felének legeltetéséről lemondani és azt a városiaknak átengedni, fenntartva magának a többi terület legeltetési jogát. így az elkülönítendő közös terület csak az „Alsó erdő" és a szétszórt darabok. A városi ügyvéd helyesen hivatkozott arra, hogy az 1836. évi törvény szerint a szántók és a rétek nem számíthatók a közös legelőhöz, és az elkülönítés után a városiak szántóföldjein és rétjein a legeltetés egyedül a városiak magánhasználata kell, hogy legyen. Az uradalom ismételten arra hivatkozott, hogy a városnak elég legelője lenne akkor is, ha a közlegelőből nem kapnak semmit. Csak állítsák vissza a városiak a kétnyomásos rendszert, amit a városiak törvénytelenül és az uradalom tudta nélkül, az uradalom nagy kárára szüntettek meg. Sőt az uradalom bíróilag kérte kötelezni a várost, hogy a szántóföldek felét ugaron hagyják. Jogosan írta erre Dervarics László városi ügyvéd, hogy ez a kívánság a „gazdasági iparnak és jobblétnek elnyomására célzó" törekvés, amire az uradalmi ügyvéd — önmagával teljesen ellentmondva — azt írta, hogy ,, . .. a nemzeti ipar a trágyagyűjtés tekintetéből is inkább az istállókban való marhatartást s eképPen a legelők megszüntetését javalja. . .", tehát nincs szükség arra, hogy az uradalom legelőt adjon, a városiak termesszenek kiterjedt szántó földjeiken takarmányt. 24 A városiak eleve elutasítják a tagosítás lehetőségét, és az uradalom is kijelentette, hogy nem kívánja földjeit összesíteni. 20 Hasonlóan a puszták kérdéséhez az úriszék az uradalom, a vármegyei törvényszék és a helytartótanács a város álláspontját fogadta el. 23 A peribeszédekben szereplő számadatokat a földkönyvek hiányában nem tudtuk ellenőrizni. Az a benyomásunk, hogy mindkét ügyvéd elég felületesen bánt a számokkal. Az uradalmi ügyvéd szerint a 2778 hold a plébános földjeit is magába foglalta (Uo. 4.), a városi ügyvéd viszont a 2778 hold mellett még külön veszi számításba a plébános 164 holdját (Uo. 77.). 24 Uo. 4—5, 12, 15, 46, 64—65, 76. 23 Uo. 11, 28.
