Tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 2. (Zalaegerszeg, 1974)

Simonffy Emil: Zalaegerszeg harca a legelőért.

Ezt bonyolította még, hogy több nemesi birtokos birtokát, illetve annak egy részét nemesi — curialis — birtoknak tekintette, és minden haszonvételüket fenn kívánta tartani addig, amíg az uradalommal az arány jsítás tekintetében egyezség vagy ítélet nem jön létre. Az uradalom tagadta hogy curialis helyek lennének Zalaegerszegen, így el kellett dönteni 6. a curialitás kérdését is. És végül az olai közbirtokosok is — akik eddig is közösen legeltették a két határt — ragaszkodtak jogukhoz. Erről azonban a per során nem esett szó.

12 1. Babos József uradalmi ügyvéd azt állította, hogy a zalaegerszeiek „nem valóságos helyes jobbágyok'', az 1836. évi VI. törvénycikk nem vonatkozik rájuk. Az egerszegiek csak cenzualisták és árendátorok, akikre ezt a törvényt alkalmazni nem lehet. Az uradalom azzal, hogy úriszéket tartott, csak a vármegye határozatának kívánt engedelmeskedni, de ezzel még nem ismerte el a városiak jogát a legelőhöz. A városiak ügyvédje, Dervarics László a törvényhozás rágalmazásának minősítette az uradalmi ügyvédnek azt az állítását, hogy a legelőelkülönítés csak az úrbéri telkesjobbágyokra vonatkozik, ,,. . .mintha bizony annyi nevezetes szabadalmas és szerződés melletti községeket, melyek eddig is a nemzeti ipart az úrbéri telkes községeknél sokkal inkább virágoztatták, és mindenkor is sokkal inkább virágoztatni fogják, a legelő elkülönítésében törvényen kívülieknek lenni határozta volna." Az kétségtelen, hogy a zalaegerszegiek nem voltak jogilag telkes jobbágyoknak tekinthetők — jobbágytelkek a városban nem voltak —, de szerződésük úrbérpótló szerződés volt, a Mária Terézia-féle urbárium is úrbéres házas zselléreknek tekintette őket, nem majorsági zselléreknek. A legeltetést ténylegesen gyakorolták, így a törvény értelmében a legelő járt. Ez annyira nyilvánvaló volt, hogy az úriszék — amely pedig ítéletében csaknem teljesen az uradalom álláspontjára helyezkedett — a város legelőhöz való jogát megítélte.

13 2. Az 1836. évi törvény,úgy rendelkezett, hogy a jobbágyoknak egy-egy jobbágytelek után meghatározott mennyiségű legelőt kell adni, négy holdnál kevesebbet vagy 22 holdnál többet csak rendkívüli esetben lehet adni. Tehát a legelő mennyiségének meghatározásánál az úrbéres telki állományt kellett figyelembe venni. Zalaegerszegen azonban jobbágytelkek nem voltak, de ha a városnak a földesúrral kötött szerződése úrbérpótló szerződés, akkor a város határában úrbéres jellegű földek voltak, és azok mennyiségét a legelő mértékének megállapításánál figyelembe lehet venni. A város szerint valamennyi beltelek, szántó és rét — kivéve az uradalmi majorsági földeket — úrbéres jellegű és számításba veendő. Az uradalom viszont igyekezett a minimálisra csökkenteni az úrbéres jellegű földek mennyiségét. 2.a) Legelőször is a város határát igyekezett csökkenteni. Azt állította, hogy Dobragaszt és Gógán különálló puszta, nem Zalaegerszeghez tartozik. Ha ezek a puszták nem Egerszeg határához tartoznak, akkor ott az egerszegieknek úr12 Zm. Jk. 1841, 2221. i:t Zeg. Üriszék 1, 57, 115.