Tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 2. (Zalaegerszeg, 1974)

Degré Alajos: Pálóczi Horváth Ádám és az 1819. évi zalai tisztújítás.

VARJÚ: Nagyságos Karval! Az a gonosz Császár madár le indult az alsó szerre, félő, hogy el tsábitja népünket, mint már sokat el is tsábitott: nézd melly sebesen repül és minő virgoncz! KARVAL: Utánna kell mennem: tudom, hogy ő kemény verbungos, hallottam már, hogy sok konkolt hintett, de öszve töröm tojássait, mint az ölyv szokta a hollóét. VARJÚ: Csapj be tsak ama seregbe, ahol ő repdez, bátorítsd a félénkeket, nyugtasd meg a kétségeskedőket, tégy Ígéreteket. KARVAL: Ne higyjetek madarak annak a fácánnak: én rám hallgassatok: kivált a kiket előre el foglaltam meg ne hagyjátok magatokat tsalni. Ez a gonosz fáczán tele van hazugsággal: tsunyaságokkal vádolja Czinedkét, és magasztalja a Pellikánt, de azt ne higyjétek: én reám hallgassatok. FÁCZÁN: Mi közöd neked Karval az én hiveimhez? Azoknak voksai nem eladók, keress voksokat a magad forma ragadozók közt. KARVAL: De minek szédited Te az enyimeket? Kiket erre is a holnapi napra drágán vettem meg: azt gondolod e, hogy mint az éjjel már tsalárd szín alatt jól tartattad velem a magad fele nyáját: ma világossal is annyi sikere lesz tsalfaságodnak? A te bagol pajtásod az üstökösnek homályos világánál jobban láthatott, mint én, de nappal meg nem vakítasz. FÁCZÁN: Elég tsunyaság tilalmas vásárlással megvenni a szabad voksokat. Én ha szószóllója vagyok is a derék Pellikánnak, de az árutlan portékábul vásárt nem ütöttem, s nem is ütök: szép szóval és okokkal akarom rá bírni az okossabbakat, te pedig lássad, mire mehetsz az üres koponyákkal és nemtelenül vásárlottakkal. Férj el a mint tudsz a magad dolgaiban, én is a magaméban. KARVAL: Várj tsak! Én reménylem, hogy dolgomban szerentsés leszek: de minden lépésedet rovásra teszem, és majd annak idejében megkoppasztatlak, s fel is tétetlek az Urak asztalára. BAGOL: Ne gondolj vele Pajtás! Láttam én már ott benn a voks lajstromot. Búbos sas képében mentem voksolni, mindent tudok. FÁCZÁN: Csendesen beszélj, ne áruld el sorsosinkat: még azok ma jól lakhatnak a karval tanyáján, ha jól hiszemben marad felőlük. Tudod, hogy nekünk kevés az élelmünk: igasságosan a gazdag karvalon ki nem foghatunk: hanem az igasságért meg kell őtet tsalnunk, tsak hogy tsinosan