Tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 2. (Zalaegerszeg, 1974)

Degré Alajos: Pálóczi Horváth Ádám és az 1819. évi zalai tisztújítás.

és okosan. Már ma ki kellett nekem hivnom egy varjut kakas viadalra is, s rá merek én ijeszteni a karvalra is, ha egy-két szem borsot megeszem, de mivel a mi életes házunk nem olly rakott, mint az övé, jobb vele alattomosan bánnunk. * SEREGÉL : Most jövök a Nagy tanyárul: már két felekezetnek tudják ott a voksait, és ha ez a harmadik helyre nem üti a dolgot, még eddig nints reménség a Pellikán győzedelméhez. FÁCZÁN: Ne búsulj ! A 3-ik sereg, talán tsak százon kívül mind velünk tart. SEREGÉL: Vajha ugy lenne! FÁCZÁN: No jer most velem, s lásd meg, hogy igazat mondok — Hallod e, két százzal több a Pellikán voksa! Vivat! IX .Az ebéd. Karval, Holló, Bagol KARVAL: Még igy életemben soha nem jártam. Sebes reptemben sem hibáztam el a prédát soha, s ime ma elestem szándékomtól. HOLLÓ : Tsendben beszélj Nagyságos Karval! Mellettem legel a Bagol, mind hallja panaszodat, és már emelgeti szárnyát, hogy kinevessen. KARVAL: Nevessen vagy sir j on, nekem mind egy. Ha százszor ki nevet is, nem tehet már nagyobb bosszút, mint az átkozott fáczán tett. BAGOL : Ne tünölődj biz azon nagyságos Karval! S miért ne lehetne a fáczán szint olly jámbor ellensége a ragadozó madaraknak, mint a szelid természetű íbisz a kígyóknak? Egyik sem bánt ingereletlen senkit, magához hasonló jámbort. De a mérgeseknek mindenik ellensége és pusztítója. KARVAL: Engem ugyan jó formán meg koppasztott, A 16 ürümet nem annyira sajnálom, mert ragadozó atyámfijai ették meg nagyobbára, noha tudom, hogy érdemetlenek is részesültek benne. Negyven tsatornán tolattam bor kutamat, mellybül lud, récze, kappan, kakas egyaránt vedelt, s untig volt a körmösebb körmösebb madaraknak is, ki is száraztották fogytig: de még ezt is könnyen szenvedem, mert elég van: s ujabbakat is ereszthetek meg holnapra, de legnehezebben szenvedem