Tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 2. (Zalaegerszeg, 1974)
Müller Robert:A tófeji kemence.
korhatározó lelet nem került elő, s a salakrögök vizsgálata sem vezetett megfelelő eredményre, korát pontosan eldönteni nem tudjuk." „Különleges érdekességű viszont az a kőből rakott kemencemaradvány amelyet a templomrom közelében találtunk. Sajnos korhatározó lelet nem került elő vele, így csak feltehetjük, hogy késői időből való égetőkemence-féle volt." 12 A közölt fénykép és rajz alapján a következőket mondhatjuk erről a kemencéről. Földbe mélyített, kőből épített, egyenes aljú, felfelé tölcséresen szélesedő kemence, melynek D-i oldalát nagyrészt megbolygatták. Az is megállapítható, hogy a kemencének a fenék szintjében nem volt szájnyílása. Az objektum épebben megmaradt É-i fele a fenéktől kb. 1 m-re lépcsősen kiszélesedik (átm. : 135— 190 cm, a padka szélessége tehát kb. 27,5 cm). Valószínűnek tartjuk, hogy itt a Bakony-vidéken megismert egy tüzelőlyukas mészégető kemence változatával van dolgunk. A tüzelőnyílás a kemence közepetáján D-rŐl nyílott. Éppen ezt a részt tették tönkre a földmunkával. A követ a tüzelőnyílás felett körbefutó padkára kezdték rakni, boltozva. Az ugodi kemencéktől eltér abban, hogy nem egyszerű földfalú, hanem kőből épített, és padkája is van. Utóbbit azonban már Vajkai is megfigyelte Szentgálon. Elképzelhető azonban az is, hogy a nem túl mély tüzelőgödörnek nem oldalt volt a szájnyílása, hanem a padka felett, a felszínen, a mészkő felrakásakor boltozassál hagytak ki egy tüzelőnyílást. Erre elsősorban a később tárgyalandó sárospataki III. sz. mészégető kemence megoldása alapján kell gondolnunk. A kemence korát nem lehetett meghatározni. A tüzelőnyílással együtt bolygatták meg a fűtőgödröt is, így nem találtak korhatározó leleteket A kemence helye azonban segítségünkre lehet ebben. A tófejihez hasonlóan a cselei is templom közelében került elő. Jogos a feltételezés, hogy itt is a templom építéséhez égettek meszet. Míg Tófejen a kemence a templomtól 20—22 m-re volt, Cselén ez a távolság még az 5 m-t sem éri el. Tófejen egy meglévő templom átépítéséhez kellett a mész. A korábbi templom körül temető is lehetett, így nem is vihették közelebb a kemencét az építményhez. Cselén a kis távolság és az a tény, hogy az ásatási térkép szerint a kemencét sírok vették körül 13 valószínűvé teszik, hogy itt a templom felépítéséhez égettek meszet. A templomnak csak bolygatott alapfala került elő, és így koráról semmi közelebbit nem tudunk. A pápai tizedlajstromokban többször is szerepel Csele 14 , a XIV. század első felében tehát már állt a templom. Valószínű, hogy a templom a temetővel egyidős. A legkorábbi sír a 45. Ebben egy szögletes bronzhuzalból hajlított ,,S"-végű hajkarika került elő, ami a XIII. századra keltezhető. A cselei mészégető kemence tehát valószínűleg egyidős a tófej ivei. * * * * A mész, mint az építkezés egyik lényeges alapanyaga már a korai középkorban nagy jelentőségre tett szert. 1161 óta szerepel a mész szó helyneveinkben. 15 A mész-verem, talán egykori mészégető gödör (?) 1222-ben, a mészpest, ami már bizonyosan mészégető kemencét jelent 1335-ben tűnik fel elő12 1. m. 212. és 227. 13 1. m. 214. 3. kép. l/ > Monumenta Vaticana I. 1. 266., 275., 286., 295. és 309. ^Bakó F.: Bäuerliches Kalkbrennen in Ungarn. Acta Ethn. III (1953) 339.
