Tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 2. (Zalaegerszeg, 1974)
Szentmihályi Imre: A felsőszenterzsébeti füstösház.
aprózza el a nagy, tágas beltelket. Egészen más a helyzet a 18—19. sz. (eredetileg egy) belteleknél. Ezeket utak szabdalják fel különálló, kisebb darabokra. Az 1840. évi térképről is látható tehát, hogy a mi 16. sz. házunk az ősház, telke az őstelek maradványa, és az esteiekből kiszakadt — vagy attól függetlenül kialakult — későbbi Szalár beltelkek hátrányosabb helyzetben voltak, mint a korábbi, még kedvezőbb telekviszonyoknak megfelelően kialakult őstelek, és a rajta épült ősház. 8 ' 1 Miután házunk nem épülhetett sem 1803 után, sem az 1750-es években, két lehetőség marad: vagy a Szalár család beköltözésekor, 1724 körül vagy — tekintettel a falu folyamatos lakottságára —, még a XVII. században épült. Néprajzi irodalmunk eddig nem számolt XVII. századi népi épületek — főleg lakóházak — megmaradásának lehetőségével, jórészt a nagyarányú török pusztítások miatt. Ez az általánosítás helytelen. Voltak a töröktől kevésbé veszélyeztetett területek is. Községünk Kanizsától, az onnan portyázó törököktől és a főbb utaktól távol esik. Tehát itt eleve csekélyebb a valószínűsége a török pusztításnak. Erre mutat a lakosság folyamatossága. A XVII, század második felében a falu szinte telített. 8-' Az 1728. évi összeírás megemlíti, hogy a falu régtől lakott. Vidékünkről a XVIII. századból már több datált lakóházat és főleg korai szőlőhegyi pincét ismerünk. 8U A nem datált épületek között még több lehet a korai — esetenként talán még XVII. századi — épület vagy épületrész. A szomszédos osztrák területekről ismerünk XVI. és XVII. századi datált füstösházakat is. A jól megépített és gondosan kezelt zsúptetős boronaépület (ház, pince) év-jzázadokon át is fennmaradhat. Az épületek egyes részeit — különféle okokból. — idővel újjáépíthették. A régi zsúppos faépületsk legnagyobb ellensége a tűzvész volt. Ilyenkor a — főleg kerített — házat szinte lehetetlen volt megmenteni az átterjedő tűzvész ellen, mely néha egész utcasorokat pusztított el. Azt azonban határozottan állíthatjuk, hogy ősházunk nem égett le felépítése után. Ellenkező esetben nem létezhetne házunk legrégibb része, az archaikus jellegű kemencés füstös szoba. Házunk eleinte teljesen, és később is meglehetősen távol volt a többi háztól, így az átterjedő tüzektől nagymértékben védve volt. A még 1684-ben is jól benépesült falu lakossága a következő évtizedekben erősen hullámzik, apad és csak 1736 után éri el az 1684-es szintet. E mozgalmas évtizedekben a jobbágyvándorlás (szökés is) és a gyakori járvány egyaránt hozzájárult a viszonylagos elnéptelenedéshez. Feltehető, hogy emiatt falunk több háza is üresen állott a századforduló körüli évtizedekben. Az elbontott faházak szállítása régi időkre visszonyúló gyakorlat, de a család kis ''Vö. 82. sz. jegyzet! 8:> 1684-ben is ugyanannyi (20) család van a faluban, mint amennyi ház volt 1652ben. (OL. Batthyány es. lt., P. 1315. — B. I. Ádám ir. — Rsz. 4. Másolati kv. a. Pag. 309—311.) 8Ü A préseket gyakrabban látták el évszámmal. Az általam ismert legkorábbi présévszámok: 1644, 1688, 1700. Ezek a prések régi boronapincékben vannak (voltak). 1700 után már gyakori a datálás.
