Blázy Árpád: A gyógyszerészet megjelenése és fejlődése Zala megyében 1711-1847 - Zalai Gyűjtemény 1. (Zalaegerszeg, 1974)
II. A GYÓGYSZERTÁRAK SZAKMAI MŰKÖDÉSE - 2. Személyi feltételek, tekintettel a gyógyszerészek gazdasági, társadalmi helyzetére is
reicher Manes József balatonfüredi orvos, aki gyógyszertárat kezelt, a pesti egyetemtől szerzett bizonyítványt arról, hogy a gyógyszerészethez is ért. lí)5 ' a Ez idő után már csak „diplomatikus" gyógyszerész nyerhetett gyógyszertári jogot Zala megyében is. A megyegyűlések jegyzőkönyvei ez időtől e jelzőt a legtöbb esetben használják. A gyógyszerészek jogos működését a megye a diploma kihirdetéssel deklarálta. Ezen jegyzőkönyvi bejegyzésekből a kibocsátó egyetem helyét és az egyetemi végzés idejét is megtudhatjuk a legtöbb esetben. A XIX. század els© évtizedeiben a magyar nyelv használatának hivatalossá tétele alkalmával Zala megye egy esküminta kiadványt bocsátott ki, melyben a megyei tisztviselők, orvosok, sebészek, bábák eskümintái mellett megtalálhatjuk a gyógyszerészek eskümintáját is. lf * A gyógyszertárak személyi ellátottsága egységes képet mutat. A gyógyképesek nyújtani. szertárban egy gyógyszerész, legtöbbször maga a tulajdonos, némely esetben a bérlő működött. A XVIII. században segédszemélyzetről nincsen tudomásunk. Itt emlékeztetnék arra, hogy mikor az idős Háberler Péter már nem tudta gyógyszertárát vezetni, „alkalmatos segédet" nem tudott magának szerezni és ezért, és egyéb hiányosságok miatt a gyógyszertárat hatóságilag bezárták. A XIX. század elején felmerült bejelentésekből kitűnik, hogy a megye főorvosa, ha a gyógyszertárban nem talált segédszemélyzetet, azt súlyosan kifogásolta és törvényhatósági határozatba foglalták alkalmazásának elrendelését. 197 A század első felében további fejlődés észlelhető e tekintetben is. A gyógyszerészképzés e korbani rendszeréből adódóan Zala megye gyógyszertáraiban is találkozunk gyógyszerészgyakornokkal, felszabadult gyógyszerészsegéddel. Az 1846., 47., 48. évi gyógyszertárvizsgálati jegyzőkönyvek tanúsága szerint csupán a tapolcai Kováts Márton gyógyszerész látta el gyógyszertárát „minden segéd nélkül". A zalaegerszegi „Szentháromság", a sümegi, perlaki és alsólendvai gyógyszertárakban „6 oskolát végzett" gyakornok, a keszthelyi, a nagykanizsai „Fekete Sas" és a szentgróti gyógyszertárakban felszabadult segéd volt alkalmazásban. A csáktornyai és balatonfüredi gyógyszertárakban segéd és gyakornok is, a zalaegerszegi „Szentlélek" és a nagykanizsai „Igazság" gyógyszertárakban diplomás gyógyszerész mint segéd, valamint egy-egy gyakornok is alkalmazásban állt. A gyógyszertárak személyi ellátottságának ismeretén túl szaktörténetünk egyik legfontosabb kérdése a gyógyszerészek társadalmi és gazdasági helyzetének vizsgálata egy adott korban. Ha a már tárgyaltak talapján elfogadjuk azt a tényt, hogy Zala megye gyógyszertárai a vizsgált korszakban kb. azonos színvonalon álltak, ami tárgyi és személyi körülményeikből is következik, nem szükséges e vizsgálódásunkhoz a megye gyógyszerészeinek társadalmi, gazdasági helyzete teljes spektrumát felvázolnunk. Eredményesebbnek adódik egyegy gyógyszerész ilyen körülményeinek minél részletesebb, a rendelkezésre l! *aZm. kgy. 1782. nov. 11. 70/35; 1786. ápr. 24. 655. m Tiszti Szótár 1807; valamint Poór 1972. 197 Zm. kgy. 1809. ápr. 17. 15.
