Béres Katalin: Kulturális élet Zalaegerszegen 1920-1945 - Zalaegerszegi Füzetek 14. (Zalaegerszeg, 2015)

Színházi élet Zalaegerszegen 1920 és 1945 között

A publikum elvárásaihoz való igazodás a művészi színvonal rovására ment, s nem hozta meg a várt eredményt sem. Az egyre csökkenő bevételeket a direktorok színészeik létszámának csökkentésével, egyre olcsóbb színészek szerződtetésével, a díszletek és jelmezek elhanyagolásával, valamint a bemutatók számának emelésével igyekeztek ellensúlyozni. Mindezek ellenére gyakran előfordult a fizetés- képtelenség, nem egy társulat csődbe jutott.529

A gyakori bemutatók kényszere miatt a darabok kiérleletlenül, egy-két próba után kerültek a közönség elé, ezért némely társulatnál a legfőbb szereplővé a súgó vált. A színészek is nehezen bírták a rájuk erőltetett tempót: a gyakori bemutatókat, a karakterüknek nem megfelelő szerepeket, a naponkénti fellépéseket, s a gyakran kiábrándítóan üres nézőtereket.

Az 1920-as évek második felében a válságból való kilábalás szándékával a vidéki színjátszás megújítását, színvonalának emelését, műsorpolitikájának korszerűsítését célul tűző un. stagione társulatok jöttek létre, amelyek saját állomáshellyel nem rendelkeztek, ott és akkor léphettek fel, ahol a színikerületi társulat éppen nem tartott szezont. Az újdonság varázsának elmúlása után, a 30-as évek második felére ez a társulati típus is - támogatás hiányában - mély válságba került, az egyes társulatok csődbe jutottak.530

A vidéki színészet kritikus helyzetét érzékelve mind a kultuszkormányzat - amely a színjátszást fontos nemzetnevelő eszköznek tekintette -, mind pedig a szakmai érdekvédelmi szervezet, az Országos Színészegyesület több alkalommal is reformokat kezdeményeztek. Azonban mindkét fél megelégedett a színikerületek számának csökkentésével, az állami és a helyi dotáció minimális emelésével, valamint olyan miniszteri leiratok közreadásával, amelyben a színigazgatóknak kötelességévé tették, hogy „a magyar vidéki színészet színvonalát, úgy a műsornak gondos és céltudatos megválasztása és a komoly drámai irodalom fokozottabb arányú bemutatása, mint pedig a

529 Gajdó Tamás: Kísérletek a kerületi rendszer újjászervezésére és a vidéki színházi központok megteremtésére. In: Magyar színháztörténet 1920-1949. Fó'szerk.: Bécsy Tamás, Székely György. Bp. Magyar Könyvklub [é.n.j 733- 738. p.

530 Uo. 739-743. p.

Ml