Paksy Zoltán: Zalaegerszeg társadalma és politikai élete 1919-1939 - Zalaegerszegi Füzetek 13. (Zalaegerszeg, 2011)
II. A politikai élet a két világháború között - 6. Az 1939. évi választások
egy új probléma is: a szélsőjobboldal megjelenése és erősödő térhódítása. Ez azoknak az ellentmondásoknak a következménye volt, amelyek a korabeli magyar társadalom mélyén feszültek és megoldatlanok maradtak, elsősorban az egzisztenciális válságban élő vidéki népesség körében. Bár a hatalom egyelőre „kezelni” tudta ezeket hagyományos hatalmi eszközeivel, mégis az ellentétek mind jobban rányomták bélyegüket a politikára és a közéletre, egyre inkább robbanással fenyegetve a konzervatív társadalmi és politikai struktúrákat. 6. Az 1939. évi választások Az 1930-as évek elején a nyugat-dunántúli régióban egy politikai átrendeződési folyamat indult meg, melynek keretében az addigi legbefolyásosabb politikai irányzaton, a legitimista kereszténypárton belül egy reformmozgalom kezdődött. Kiváltó okát a párt népszerűségének rohamosan csökkenése adta, amelyet a mozgalomban élenjáró fiatal egyházi személyek, köztük Pehm József, valamint arisztokraták és katolikus értelmiségiek kezdeményeztek.141 Attól tartottak, hogy a politikai katolicizmus hagyományos fellegvárában az 1930-ban újjáalakult Független Kisgazdapárt, valamint 1932 után a Gömbös Gyula miniszterelnök által újjászervezett és megerősített Nemzeti Egység Pártja elhódítja híveiket és a párt a közélet perifériájára szorul. Igazukat a választási eredmények is bizonyították, hiszen amíg a kereszténypárt 1931-ben még országosan 335 ezer szavazatot kapott, 1935-ben már csak 180 ezret.142 A reformerek jól látták ezeket a folyamatokat, csupán egyvalamiben tévedtek, s ez Zala megye esetében vált a legláthatóbbá: szavazóikat nem a kisgazdapárt és nem Gömbös kormányzópártja, hanem egyre nagyobb mértékben a nyilasok hódították el. Pehm József Zalaegerszegen mindezt testközelből láthatta, hiszen a megye és különösen a zalaegerszegi régió a mozgalom egyik legfontosabb központjává vált. Ezért állt a város plébánosa a reform mellé és válhatott ő az egyik vezéralakjává ennek a reform- mozgalomnak. Különösen az 1939. évi választások idején derült ki, 141 Gergely 1993. b. 37-57. p. 142 Uo. 50. p. 112
