Paksy Zoltán: Zalaegerszeg társadalma és politikai élete 1919-1939 - Zalaegerszegi Füzetek 13. (Zalaegerszeg, 2011)
II. A politikai élet a két világháború között - 6. Az 1939. évi választások
hogy Pehm József és a Zalamegyei Újság - politikai nézeteiken nem változtatva, csupán az 1920-as évek eleji antiszemitizmust mérsékelve - a zalai nyilas párt egyik legádázabb ellenfele. E keresztényszocialista kör azonban nyilván maga sem volt azzal tisztában, hogy a szélsőjobboldal előretörésében saját korábbi nézeteik és közéleti megnyilvánulásaik milyen fontos szerepet játszottak. Szekfű Gyula, a kor legismertebb történésze is elismerte, hogy „л nyilas tömegek nagy része a katolikus táborból került ki", amelynek a szegény rétegek többségében katolikus volta mellett az is oka, hogy az 1920-as évek elején a szélsőséges keresztényszocialista politikusok ehhez előkészítették a talajt.143 Ellentétben azonban sok keresztényszocialistával - például Meizler Károllyal144 -, Pehm a világnézetét nem „fejlesztette” tovább nemzetiszocialista irányba, a megújulást részben a hagyományos, konzervatív politikai keretek között képzelte el, újat jelentett azonban, hogy felvetették a szociális reformok, így a földreform gondolatát, az egyházi birtokok fokozottabb társadalmi igénybevételével, például kisparaszti bérparcellázás formájában.145 Már az 1935-ös választásokon olyan hírek kerültek napvilágra, hogy a zalai alsópapság támogatja a nyilasokat. Ezt maga Pehm cáfolta, egyik 1935. április 10-én, a választás első és második fordulója közötti feszült légkörben saját kézzel írott levelében, melynek részlete a következőképpen hangzik: „ Oly híreket vettem a kerületből [ti. a zalaegerszegi választókerületből - PZ], mintha káplánjaimmal együtt a nyilasok oldalán állanánk. Katolikus papra kényelmetlen az ilyen feltevés a 144A keszthelyi Meizler Károly 1919-től az egyik legaktívabb zalai keresztényszocialista szervező, a Katolikus Népszövetség aktivistája. 1935-ben a keszthelyi választókerületben szerzett mandátumot, mint keresztényszocialista jelölt, de 1938-ban megalapította a Keresztény Nemzeti Szocialista Frontot, amely a nemzetiszocialista és a keresztényszocialista irányzatot kapcsolta össze. Meizler és Pehm jól ismerték egymást, ez kiderül Meizler könyvéből is: Meizler 1958. 145 Gergely 1993. b. 43. p. A hagyományokhoz való ragaszkodásukat jelzi, hogy az új párt elnevezésében ismét a „néppárt” kifejezést akarták alkalmazni. 113